Az USA napjai meg vannak számolva, Kínát pedig már semmi sem állíthatja meg az IMF szerint

A történelem során mindig is akadtak olyan meghatározó birodalmak, amelyek technikai, katonai és gazdasági erejük révén uralták a világot és meghatározták annak fejlődését. Nekünk európaiaknak jól ismert a Római Birodalom története és bár a 20. század második felében már nem léteztek hozzá hasonló klasszikus értelemben birodalmak, de elképesztő fölénnyel bíró szuperhatalmak igen. A világ sorsát sokáig a két gigász, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió kardcsörtető vetélkedése határozta meg.

A sors kerekei azonban nem állnak meg egyetlen pillanatra sem és a verseny egyik szereplője belebukott az ésszerűtlen versengésbe. A Szovjetunió felbomlását követően létrejött Oroszország ugyan rendelkezik mindennel, ami a sikerhez kellene, nyersanyagok, emberi erőforrás, tudás és erősen központosított hatalom, azonban a Putyin vezette országnak a mindent átható korrupció kedvezőtlen öröksége miatt esélye sem volt arra, hogy elődjeik szerepét átvéve képes legyen megizzasztani Amerikát. Az egyszereplőssé vált játék azonban a végzetét okozhatja a kapitalizmus és a piacgazdaság bajnokaként is emlegetett USA-nak, mert egy születőben lévő új szuperhatalom könnyen átveheti vezető helyüket.

Kicsit elkényelmesedtek az Újvilágban, míg az ázsiai gigász Kína szorgalmas hangya módjára lassan minden területen igyekszik vezető szerepre szert tenni. Kezdetben Japánhoz hasonlóan ők is csak másoltak, ráadásul szigetlakó szomszédjaiktól eltérően a kémkedést sem vetették meg, mára azonban nem csak gazdasági, hanem technológiai téren is egyre jobban irányt mutatnak a világnak. Lassan szállóigévé vált, a „Kína meg fogja előzni az Egyesült Államokat” mondás, de talán most tényleg eljött ennek a pillanata. Nem véletlen, hogy az olyan vállalatok, mint a Huawei, Xiaomi, Oppo, vagy társaik, egyre több fejfájást okoznak nyugati vetélytársaiknak.

A Statista összegezte, hogy a Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint 2024-ben az ázsiai óriás átveheti a vezető helyet, igaz egyelőre még csak a vásárlőerős-paritáson számolt mutató alapján. Ez azt mutatja meg, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. Ez tényleg fontos mutató és nagyon szép eredmény, de nagyon csalóka is egyben. Ettől még összesítésben nem veszik át a gazdasági vezetést, ráadásul egyre több problémával kell nekik is szembenézniük.

A feltörekvő ázsiai államoknak és persze Kínának is több nehézsége támadt a villámgyors növekedés fenntartása kapcsán. Az ingatlan árak sok helyen az egekbe szöktek és ahogy a CNN is írta, a fiatalok pedig egyre negatívabban ítélik meg a kilátásaikat, ami idővel a hagyományos családmodell felbomlásához vezethet. Kívülről természetesen nagyon egységesnek látszik a kommunista ázsiai szuperhatalom, belülről azonban egyre több viszály kezdi feszíteni korábban betonszilárdnak hitt falait.

A nemzetközi helyzet most viszont még fokozódik, ez egyértelműen látszik, amit jól mutat az amerikai kormány igyekezete is, ahogy próbálják visszafogni Kína technológiai fejlődését különböző büntetőintézkedések révén. Ők is tudják, hogy ha kiengedik a szellemet a palackból, akkor egyszer tényleg eljöhet az a pillanat, amikor már nem lesznek képesek visszaszuszakolni oda. De ez a pillanat most még nem jött el, a verseny viszont egyértelműen jót tesz a világnak, így Amerika sem tud annyira elkényelmesedni, mint a Szovjetunió bukását követően. A különféle látványos kimutatások és statisztikák kapcsán mindig eszünkbe juthatnak Winston Churchill híressé vált szavai:

„Én csak abban a statisztikában hiszek, amit magam hamisítottam.”