A kínaiak meghökkentő Holdkutatásától a NASA szakembereit is kiverte a víz

A Hold mindig is kitüntetett helyet foglalt el az emberiség történelmében és hitvilágában. Amióta csak az eszünket tudjuk, mindig is szerettünk éjjelente felnézni és a holdat csodálva elgondolkodni azon, vajon milyen titkokat rejthet hűséges űrbéli társunk. Sokáig csak vágyódva figyelhettük távolinak tűnő felszínét, azonban a tudomány 20. századi fejlődésével végre elérhetővé vált kozmikus szomszédunk.

A tudományos fantasztikus irodalomnak a kezdetek óta kedvelt témája, de a tudomány számára is legalább ennyire fontos. Az űrkutatás és a modern történelem egyik legnagyszerűbb és felemelőbb pillanata volt, amikor ember léphetett a Hold felszínére. Azóta hosszú idő eltelt már, de a kutatások nem álltak le. Közeleg a következő emberes küldetés ideje, a NASA már azt is megmutatta egy YouTube videóban, hogy ki lesz az a négy asztronauta, akik az Artemis II. küldetés legénységeként 2024-ben a Holdat megkerülve távolabbra jutnak majd az űrben, mint bárki őket megelőzően.

A hatalmas jelentőségű küldetés önmagában is komoly hírértékkel bír, azonban valójában csak a nyitánya annak, amire néhány évvel később kerülhet sor, amikor ismét emberek fognak a felszínére lépni. Addig viszont akad néhány bonyolult, megoldandó feladat.

A sugárzástól való védelem mellett az egyik legfontosabb kérdés, a víz hozzáférhetősége. Régóta tudjuk, hogy az életünkhöz nélkülözhetetlen elem valamilyen formában megtalálható a szomszédunkon is, azonban korántsem mindegy, hogy milyen mennyiségben és hogyan férhetünk hozzá.

A Vice beszámolója alapján a kínai, Chang'e-5 pilóta nélküli űrszonda által összegyűjtött és hazaszállított közel 1.5 kilogrammnyi mintából kiderült, hogy rengeteg víz található a Holdon, feltételezhetően sokkal több, mint korábban sejtették. Apró üveggyöngyszerű képződmények rejtik és a számítások szerint mintegy 270 milliárd kilogramm viz lapulhat ilyen formában az égitest felszínén. Ez az irdatlan mennyiség elegendő lenne 100 millió olimpiai méretű úszómedence megtöltéséhez.

Most már csak arra kell rájönni, hogyan lehet gazdaságosan kinyerni belőlük az éltető folyadékot, de kétség sem férhet hozzá, hogy ezt is meg fogják tudni oldani Kína, vagy éppen az Egyesült Államok jól felkészült szakemberei. Ezáltal az utolsó komoly akadályok egyike is elhárulhat az állandó emberi jelenlétet biztosító holdbázis felépítése elől és a későbbiekben az onnan indított hosszútávú űrexpedíciók is lehetővé válnak. Reméljük, hogy égi társunkon semmi Roland Emmerich Moonfall című filmjében látotthoz hasonló veszély nem vár minket.