Kifakadt a rendező: ezért utálta a Most vagy sohát

Nincs könnyű helyzetben a Most vagy soha! című magyar produkció. Az egy dolog, hogy tarol a mozipénztáraknál, és a nézők közül nagyon sokan pozitív véleményt fogalmaznak meg a látottakról, de a másik oldalon folyamatosan támadják Rákay Philip és Szente Vajk alkotását. A kritikusok is keményen megmondják, ha valami nem tetszett nekik a Petőfi-filmben, és azok a nézők is őszintén leírják a véleményüket, akik csalódottan vagy dühösen hagyták el a mozitermet, ráadásul Széchenyi-díjas történészek és magyar filmesek, rendezők is ki mernek állni, és fel merik vállalni, hogy mit gondolnak a Most vagy soha!-ról.

Rákay Philip egy idő után megelégelte a sok köpködést, hogy ezért és azért történelemhamisító a Petőfi-film, egy nagyon hosszú posztban reagált nemrég ezekre a dolgokra.

Most azonban nem egy történész, hanem hazánk egyik Balázs Béla-díjas filmrendezője szólalt meg a témában, és bizony ő sincs elragadtatva a Petőfi-filmtől. Dér András a Facebook-oldalán írta le egy igen hosszú bejegyzésben, hogy mi a véleménye Rákayék produkciójáról, és bizony már az is elég sokat elárul, ha csak annyit idézünk tőle, hogy

„A Petőfi-film egy sufnituningolt Amerika Kapitány”.

Dér András a Most vagy soha! tartalmi, esztétikai, filmnyelvi, dramaturgiai, kompozíciós elemeiről fogalmazott meg véleményt a közösségi médiában. Rögtön az elején kikötötte, hogy nem akar belemenni a hatalmas költségvetési kérdésbe még akkor sem, ha - ahogy ő írta - azt "egy kezdő filmes csapat kapta (az operatőr kivételével), és a történelmi hitelességet sem akarja számon kérni az alkotókon, mert nagyon szereti a kardozós, lovaglós, szerelmes történelmi filmeket, mint például a Fekete tulipán, a Zorro, a 80 huszár, vagy éppen Várkonyi Zoltán filmjei; ő megadta a lehetőséget, hogy a Most vagy soha! egy izgalmas kosztümös kalandfilm legyen, ami képes őt meglepni.

A Balázs Béla-díjas rendezőnek még tetszett is a film nyitánya, aztán hamar elment a kedve az egésztől:

„Valahogy ettől kezdve ez a tökéletesen ritmustalan film ebben következetes maradt. Egy jobban sikerült akciójelenet után egy bohózat, operett vagy teleregény stílusú jelenet következett. Olyan érzésem támadt, mintha hárman rendezték volna a filmet, mindenki tolta a kedvenc műfaját. Igazi zsánerorgia részese lehettem volna, ha… de ez nem Tarantino Becstelen brigantykja, bár más kontextusban felmerült bennem”

- írja Dér András, aki később kitért arra, miért a Pilvax kávézós jelenetet tekinti a film igazi mélypontjának, amiben Petőfi Sándor elszavalja a Nemzeti dalt:

„...Nem a színészt okolom. A papírvékonyságú jellemrajzok behatárolták a lehetőségeiket. Azon belül pedig Horváth Lajos Ottó, Mosolygó Sára, Lukács Sándor, Jászberényi Gábor maximumot nyújtanak. A megvalósítás teljes dilettantizmusát. Szétdarabolt, mesterkélt, pátoszos, vontatott a jelenet. Semmi dinamika, feszültség. Hatásszünetek, ütemtelen plánváltások. Harsogó zene. Közben az ármánykodó Farkasch egy kellékbicskával lopakodik a tömegben, hogy Petőfi Achilleszét elmetssze. Ezt persze csak a kétkulacsos, de megtérő vendéglős veszi észre, és hősiesen nem kér segítséget, nem lármázik, nem szól az ifjaknak. Műfajilag hiteltelen jelenet”

Dér András Szendrey Júliát egy sasszemű Lara Croft-nak, Petőfit pedig egy Duna menti Jedi-lovagnak írja le, miközben Farkasch-t és bandáját a film legérdekesebb karaktereiként jellemzi, akikből jóval többet kapunk, mint a márciusi ifjakból:

„Azt úgyis ismerjük, arról nincs mit mondani. Illetve mégis. Hülye gyerekek, romkocsmatöltelékek. Felelőtlen álmodozó ficsúrok, akik egy meggondolatlanul kimondott mondat után igencsak elcsodálkoznak, hogy a hallgatóság komolyan veszi, és követik őket, pardon, velük mennek. Igazságtalan vagyok, mert egyvalaki, aki elvileg a film főszereplője kellene hogy legyen, ő mindent komolyan vesz. Komoly, átható pillantással néz barát és ellenség szemébe, valamint a jövőbe is. Meg is lesz az eredménye. Elbizonytalanítja a sehonnai bitangokat, meghátrálásra kényszeríti az állig felfegyverzett osztrákokat, és még Zichy gróf sem tud ellenállni hipnotikus pillantásának, és aláírja a 12 pontot. Egy Duna menti Jedi-lovag”

Bár Dér András szerint a film operatőre szép és izgalmas képeket alkotott, a vágószobában ezt teljesen tönkretették a ritmustalan, rosszul használt vágással, de negatív véleménnyel volt a hangzásról, a zenéről, majd külön kiemelte a színészvezetés teljes hiányát. A rendező szerint ez nem egy megrendítő, elgondolkodtató kalandfilm, mint a 80 huszár vagy A kőszívű ember fiai, hanem egy magyarosított Marvel-film.

„Ez itt egy sufnituningolt Amerika kapitány, de a mi történelmünk nem Marvel Comics. A magyarságtudatunkat szeretné erősíteni úgy, hogy B kategóriás amerikai akciófilmeket kopíroz. Milyen életérzést kapok az adott korról? Hogyan tudja a Marveleken, Gyűrűk Urán, Harry Potteren és Trónok harcán edzett fiatal nézők vizuális étvágyát kielégíteni ez a szegényes, bár néhány helyen impozáns Pest-Buda látképet generáló CGI és valódi díszletvilág? A sokkal feszesebb, gyorsabb ritmusú és több szálon futó történetmeséléshez szokott Z generációt vajon megszólítja ez a vontatott film? Ne csapjon be minket az ünnepi alkalom nézőinek tapsa és emelkedett hangulata. Az a valódi márciusi ifjaknak és a szabadság utáni vágynak szólnak. Amik továbbra is bennünk élnek akkor is, ha ezzel a filmmel jól össze akarnak zavarni”

- zárta a posztját Dér András.