A Most vagy soha után Gárdonyi Gézát is történelemhamisítónak fogjuk hívni? - kritika
Olvass tovább...
Nagyon sok érdekes témát felszínre hoz a film, akiket pedig érdekel a magyar történelem, igazán sok dolgot tanulhatnak.
A Most vagy soha! című történelmi kalandfilm a magyar történelem egy igazán felemelő pillanatáról tudósít, arról a napról, amikor kitört a forradalom Magyarországon, Petőfi Sándor és a márciusi ifjak pedig a sorsfordító történelmi esemény élére állnak. Mint arról már sokszor volt szó korábban is a számtalan kritika kapcsán, a film egy történetet mesél el, azt, hogy így is lehetett, így is történhetett volna, így pedig a történelmi hitelességet számonkérni rajta lehet, de lehet, hogy felesleges.
Korábban már írtunk kritikát az alkotásról, így azt itt elolvashatjátok:
Olvass tovább...
A film azonban nagy nemzeti témává duzzadt, lassan pedig mindenki elmondta róla a véleményét, így akik azon filóznak, hogy megnézzék-e a moziban, azok könnyen rengeteg forráshoz és véleményhez juthatnak, hogy eldönthessék a kérdést. Egy bakiról korábban mi is írtunk egy hosszabb cikket.
Olvass tovább...
Korábban Rákay Philip is írt egy hosszú posztot, amelyben tisztázza a történelmi hűség kérdését. A film kapcsán azonban megélénkülő történelmi érdeklődést tapasztalni, hiszen rengeteg, az 1848-as szabadságharccal foglalkozó témát felkap a publikum, no meg persze a Google is. Sokan például arra kerestek rá, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén valóban elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt, egy újság például erről írt hosszan, ezt elemezte ki.
A legenda régóta tartja magát, nagyon sok ábrázolás is van ezzel kapcsolatban, ami a retinánkba égett. A Múzeumkert több mint 170 évvel ezelőtt még nem volt ilyen rendezett, kerítés sem határolta minden oldalról, ám pont ezért volt alkalmas arra, a környezetéből kiemelkedő Múzeummal, hogy a legnagyobb gyűlések színtere lehessen. Mondhatni egy természetes színpad volt a város közepén.
Azt viszont tudjuk, hogy Petőfiék megjelentek a Múzeum emelvényén, és Petőfi beszédet is intézett az ott állókhoz, körülbelül 10 ezer ember előtt. A főváros lakossága amúgy ekkoriban 100 ezer fő lehetett. Az viszont szinte biztos, hogy nem hangzott el ezen a helyen a Nemzeti dal, még Petőfi sem ír róla a naplójegyzeteiben. Sokan azonban nem hallották azt, amit Petőfi mondott, hiszen nem volt kihangosítás, így azt is gondolhatták utóbb, hogy a Nemzeti dal is elhangzott.
Sokan gondolhatták így utóbb, hogy ez hangzott el abban a történelmi pillanatban az ikonikus épületnél.
A legenda ráadásul onnan is merít, hogy később a Múzeum lépcsőjén álló Petőfi ábrázolása mellett jelent meg a Nemzeti dal kottája a Pesti Divatlapban.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy Petőfi aznap más helyeken négyszer szavalta el a Nemzeti dalt, így ezzel volt tele a város a következő napokban, hetekben és hónapokban.
Olvass tovább...