A magyarok végre megtudhatják a brutális igazságot, igy halhatott meg messze Magyarországtól Petőfi Sándor? - Rendkívüli legendák élnek

A magyar történelem talán legrejtélyesebb eleme, hogy mi lett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ikonikus hősének, Petőfi Sándornak a sorsa. A talán leghíresebb honi költőnket már óvodás koruktól kezdve megismerik a gyerekek, rövid, ám de legendás életének fő elemeit még a felnőttek, a nagypapák és a nagymamák és betéve sorolják. Talán éppen népszerűsége és ismertsége okozza azt az össznépi fájdalmat is, hogy roppant fiatalon vesztette el őt a magyarság. Kimondottan égető az a kényelmetlenség, amit lassan még két évszázada érezhetünk amiatt, hogy teljes bizonytalanságban vagyunk a költő végső nyughelyét illetően.

Természetesen a hivatalos verziót tekinthetjük a legvalószínűbbnek is. Petőfit utoljára a hitelesített szemtanúk beszámolói szerint 1849. július 31-én látták a segesvári csatában. Egy útmenti ütközetnél ezerkétszáz bajtársához hasonlóan eshetett el, majd került bármilyen emberhez méltatlan módon egy tömegsírba, miközben a függetlenségi küzdelem már a zöldasztal mellett is lefutni látszott. Ekkorra ugyanis már a cári orosz seregek is hatalmas és ellenállhatatlan pressziót helyeztek a magyarok (és szövetségeseik) soraira. Egyébként éppen az oroszok számlájára írhatóak azok a vad elképzelések is, hogy Petőfi nem halt meg Segesvárnál, hanem Szibériába deportálták, mint munkára fogható hadifoglyot. Bár ennek ellentmond olyan osztrák(!) beszámoló is, miszerint a magyar költőzsenivel kardcsapás és egy mellébe állt lándzsa végzett.

Petőfi őrnagyként zárta katonai pályafutását, szorosan Bem József parancsnoki közvetlenében, így a tiszti rendfokozatának köszönhetően lajstromba kellett volna venniük szokás szerint az ellenfél hadifogoly-összeíróinak. Bár ennek elmaradását az is indokolhatta, hogy az ellen soraiban kiemelkedően nagy célkeresztet rajzoltak a Kiskőrösön született művészre. Állítólag még az osztrák császár titkosrendőrsége is vadászott rá az 1848. március 15-i események óta. Fontos ember volt mindkét oldalon, ez pedig paradoxon.

Aligha maradt volna fű alatt, bárhol is raboskodik. Észjárását, illetve családját figyelembe véve aligha törődött volna bele holmi távoli száműzetésbe. Pedig a 90-es években az a szóbeszéd járta egy lepusztult sírról Oroszországban, hogy ott nyugszik Petőfi Sándor. Az exhumálás után több, még Amerikában is elvégzett vizsgálat azonban kiderítette, hogy a maradványok még csak nem is férfi csontjait tartalmazzák. Ám a legenda imádói továbbra is ragaszkodnak hozzá, hogy a költő csak valamikor az 50-es vagy 60-as években halt meg híresen gyenge szervezete miatt, mely nem bírta Barguzin szubarktikus klímáját.

Állítólag mára a Petőfinek tulajdonított, még értékelhető DNS-mintával rendelkező, de eddig nőnek tulajdonított csontok egy kínai vizsgálat folyományaként felszívódtak a nyilvánosság előtt. Igaz, ha a mai napig előkerülne egy hihető maradvány, azt lenne lehetőség ellenőrizni, lévén a Petőfi-kriptában megőrzésre kerültek a felmenők és lemenők maradványai.