A Netflix ledobja a "Borsodi az atomot", a közelmúlt legemlékezetesebb magyar filmje most kerül fel a streamingóriás kínálatába

Létezik a magyar filmtörténelemnek egy nagyon meghatározó, de a közönség által ma már nem különösebben kedvelt hagyománya, melyekben a szerzők szociológiai alapossággal vizsgálják a magyar valóságot.

A sor olyan klasszikusokkal kezdődik, mint a Valahol Európában (1946), és a Ház a sziklák alatt (1958), olyan új hullámos szerzői alkotásokkal folytatódik, mint a Sodrásban (1964) vagy a Tízezer nap (1967), ám leginkább a 70-es, 80-as évek ún. Budapest iskolájának filmjei (Jutalomutazás, 1977; Családi tűzfészek, 1977, stb.) tekinthetőek legegyértelműbben a hagyomány részének.

Amíg azonban ezek a filmek korábban tabudöntögető módon voltak képesek mesélni valamit a magyar valóságról, a 2000-es években egyre öncélúbbá vált a jelenlétük, ahogy a közönség is egyre kevésbé volt hajlandó kifizetni a mozijegy árát a nyomasztó szenvedéstörténetekért. Olyan filmekre kell gondolni, mint a Cannes-ben is díjazott Delta (2208), a Filmszemlenyertes Iszka utazása (2007) és az Utolsó idők (2009),  vagy a Berlinaléról Ezüst Medvével távozó Csak a szél (2012).

A hagyomány az elmúlt években sem tűnt el nyomtalanul (Genezis, 2018; Legjobb tudomásom szerint, 2021; Háromezer számozott darab, 2023; stb.) de egy szűk körön kívül ezek az alkotások nem sok nézőt érdekeltek. Akad azonban egy óriási kivétel, ami a mai napon került fel Netflixre, és igencsak érdemes a figyelemre.

A borsodi nyomorban játszódó miliő rögtön alkalmas lehetne rá, hogy messziről elkerüljük a dadogó rapper hányattatásairól szóló filmet, de a Larry nem csak ahhoz képest jó, hogy egy magyar szociodráma, hanem önjogán is ku#%@jó. Ezt azzal az egyszerű eszközzel éri el, hogy a nagy társadalmi üzenet és az emberi dráma játékfilmes módon lett dramatizálva, egy klasszikus hőstörténetet láthatunk, ami a végén ugyanúgy megadja a katarzist, mint egy klasszikus (amerikai) közönségfilm.

Magyar főhősnek még sosem volt ennyire könnyű szurkolni, ami óriási ez a teljesítmény a Larry-től, papíron és színészileg egyaránt.

Bernáth Szilárd író-rendezőnek (akinek Budapestiként korábban nem volt semmilyen viszonya a vidékkel,) remekül sikerül bemutatnia a közeget és a lehetőségeket: apró elkapott pillanatok sokaságával ábrázolja a borsodi kilátástalanságot, de közben kerüli a nyomasztást, semmit sem rág a szánkba, és nincs benne semmiféle entellektüel sejtetés sem. A film végig az aranyközépúton halad, még egy másodpercnyi fölöslegnyi játékidő sincs benne. A film előzetesét itt tudjátok megnézni:

Vilmányi Benett emlékezeteset alakít dadogó rapperként, de mellette Thuróczy Szabolcs is nagyon erős tud maradni azok után, hogy már sokszor láthattuk hasonló szerepben.

Az apa-fia kapcsolata azért is rendkívül izgalmas a Larry-ben, mert mindketten az elfojtott dühükkel küzdenek, csak éppen teljesen máshogy.

Amíg az édesapa az italhoz és a templomhoz fordul, addig a fia dalszövegekben próbál szembenézni az igazsággal. A harmadik főszereplő, Anna Szandtner játéka kevésbé szembetűnő, de annál jelentősebb átlényegülését is ki kell emelni:

egy lenőtt hajú, műkörmös, tetovált szemöldökű prolit alakít, mégis majd belé lehet szeretni.

Pedig az történet elején még azzal játszik a film, hogy valami gonosz mostohát fog hozni, de a Larry egy sokkal életszagúbb mozi ennél. érdemes a figyelemre, mert képes arra, amire a szociodrámák jelentős része nem: nem csak ábrázol egy súlyos problémát, hanem átélhetővé, azonosulhatóvá is teszi azt.