Tom Hanks legjobb filmjéről még soha nem is hallottál, de most felkerült HBO Maxra és a könnyek garantáltan a szemedbe szöknek

Ha fel kellene állítani egy rangsort Tom Hanks filmjei között, az bizony olyan lenne, mintha a lehetetlenre vállalkoznánk. Hanks sosem vált olyan korszakos színészlegendává, mint mondjuk Jack Nicholson, Al Pacino, vagy Robert De Niro, mert a filmjeiben legtöbbször nagyon hasonló figurákat kelt életre: hétköznapi átlagembereket, akik mégis nagy tetteket visznek véghez, legyenek azok fiktív figurák (Philadelphia, Forrest Gump, Halálsoron, Terminál, stb), vagy létező hősök (Apollo 13, Greyhound, Kémek hídja, Charlie Wilson háborúja, stb.).

Tom Hanks valahogy az átlagosságával tűnik ki, és voltaképpen több mint 30 éve a csúcson van.

Korábban senki sem gondolta volna a fiatalon főleg vígjátékival kitűnő (Csobbanás, Pénznyelő, Segítség felnőttem, stb.) Hanksről, hogy ő lesz az egyik utolsó legény a gáton a 90-es évek nagy hollywoodi sztárkultuszából, aki állva marad. Márpedig ez a helyzet, Hanks még a 70-hez közeledve is rendre meglepi a nézőket egy jól sikerült filmmel. Idén például Az ember akit Ottónak hívtak is jól sikerült, főleg ahhoz képest, hogy a svéd eredeti nagyon nagy népszerűségnek örvend (ráadásul a box office listákon is nagyon jól szerepelt több mint 100 milliós bevételével).

Tom Hanks még a valóságban is olyan közvetlen, barátságos figurának tűnik, akit lehetetlen dolog nem kedvelni, ezen még A Smipsons család mozifilmjében is élcelődtek az alkotók. 

Az HBO Maxra az elmúlt napokban került fel a színész egyik legjobb filmje, amiről azonban nagy valószínűséggel még nem is hallottál, pedig Hanks ezért az alakításért kapta a legutóbbi Oscar-jelölését még 2020-ban.

Az Egy kivételes barát Fred Rogers személyének állít emléket, aki nálunk jóformán teljesen ismeretlen (a film itthon tudtommal nem is került mozis forgalmazásba, bár ebben a koronavírus is közrejátszhatott). Amerikában azonban igazi televíziós ikon, generációk tömege nőtt fel az 1968 és 2001 között futó gyerekműsorán, a Mister Rogers' Neighborhood-on.

Marielle Heller filmjének története nem különösebben csavaros, sőt, mondhatni elég sablonos, sokszor látott konfliktust dolgoz fel, aminek középpontjában egy dühös, megkeseredett férfi áll, akinek rendbe kellene tennie a kapcsolatát haldokló édesapjával. Ami miatt mégis elképesztően nagyot tud ütni ez a film, az a megvalósítás módja: Tom Hanks személyiségétől valószínűleg egyébként sem áll nagyon messze Mr. Rogers alakja, de itt egészen átlényegül. 

Az Egy kivételes barát egészen elképesztően szívmelengető gyógyír a léleknek. Pedig  már a felütés is olyan, hogy tudod a végét, de van valami, amitől mégis működik a mozivarázs:

úgy érzed, a film megért téged.

Te vagy a cinikus és dühös OKNYOMOZÓ, és találkozol ezzel a már-már visszataszítóan kedves MESEMONDÓVAL, aki figyel, megért, elfogad, és aztán szépeket mond neked.

A bárgyúnak ható, egyszerű igazságokat olyan mély jelenléttel tette meg ez az ember, amire csak az képes, aki már megtette a bonyolulttól az egyszerűig tartó utat. Ez választja el a konyhafilozófiát a bölcsességtől. A rendező zsenijét dicséri, hogy ezt a jelenlétet sikerült olyan hitelesen vászonra adaptálni, hogy a megfelelő lélekállapotban már Hanks első megszólalásánál kicsordulna a könnyed, pedig nem történik semmi, csak egy ember nagyon tagoltan beszél egy berendezett stúdióban, és árad belőle az EGYÜTTÉRZÉS. Íme a film előzetese:

A szőrős szívű nézők persze fennakadhatnak a film egyes részein, amik papíron igencsak giccsesnek tűnhetnek. 

Ilyen, mikor egy egész étterem elhallgat Mr. Rogersszel együtt, mikor egy egész metróvagonnyi gyerek elkezdi énekelni a TV műsor főcímdalát, vagy mikor egy autista kisfiú megöleli a gyermeklelkű műsorvezetőt. Heller arányérzékét dícséri, hogy ezeket igencsak minimalista stílusban vette fel, nem játszik rá zenével, vagy más filmes eszközökkel, másrészt miközben a film bálványozza hősét, az mégis megmarad egy hús-vér drámai figurának, ez benne az igazán zseniális.

Netflixen nem is olyan rég még elérhető volt a Rogersről szóló dokumentumfilm, de ezt jelenleg sajnos nem tudjuk hozzánézni Hanks filmjéhez, mert már lekerült. Aki azonban jobban is elmélyedne Rogers világában, annak itt ez a kis ízelítő egy szenátusi meghallgatásról, ahol Rogers a TV műsoráról számol be. Ez a pali a valóságban is ilyen volt, ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki ilyen ilyen sok szimpátiát sugározzon magából, de Rogers a valóságban is olyan szuggesztív volt, hogy reggelire megzabálta az egész bizottságot.

Sokkal több Mr. Rogersre lenne ma szüksége a világnak!