Ez volt Magyarország fővárosa nem is olyan régen: az egyik vármegyeszékhely Budapest babérjaira tört

Budapest hazánk legnagyobb városa, fővárosi státusza nehezen megkérdőjelezhető. A történelem azonban, különösen a 20. század, képes volt olyan szituációkat teremteni, hogy még a legalapvetőbbnek hitt dolgok is a fejük tetejére álltak - ilyen az is, hogy a 20. században volt egy rövid időszak, amikor Magyarország fővárosa Szeged volt.

Magyarország (az Osztrák-Magyar Monarchia) még épphogy csak elveszítette a második világháborút, amikor az 1919-es évben újabb iszonyatos tehertétel következett: az őszirózsás forradalom után Magyarországon is megjelent a Szovjetunióban már korábban győzelmet arató eszme, a bolsevizmus-kommunizmus. A Tanácsköztársaság (ha úgy tetszik Szovjet-Köztársaság) 133 napon keresztül megmutatta, hogy az ország mire számíthat a kommunizmustól - sok jóra nem.

El lehet képzelni, hogy a Kun Béla vezette államalakulat milyen állapotokat teremtett itt abból, hogy a korabeli budapestiek alig várták, hogy a román hadsereg szállja meg végre Budapestet. Csehországból szintén útra keltek katonai csapatok, akik a trianoni országcsonkítás után még szerettek volna területeket elfoglalni - nehéz helyzetben volt az ország.

A bolsevista rendszer nem társadalmi igény volt, komoly nemzetközi szervezkedés kellett a létrejöttéhez - ám mivel népszerűséget nem igazán sikerült kiharcolnia a terrorisztikus berendezkedésnek, hamar létrejött az ellenállás is, és az ellenforradalom.

1919. április 12-én jött létre Bécsben gróf Bethlen István vezetésével az Antibolsevista Comité (ABC), mely alá tartozva szegedi szervezet is alakult. A szegedi szervezet végrehajtó bizottságának közleményének kezdőmondata komoly üzenet:

„A népek Istenének sújtó keze rettenetes csapással zuhant reánk, amikor ezer éves hazánk történetében dicső Árpád apánktól egy Kun Béláig jutottunk el!” 

Mivel Budapest teljesen a kommunisták kezébe került, az ellenállás városai Arad és Szeged lettek. A Szegeden működő ellenkormány célkitűzései közt olyanok szerepeltek, mint " bolsevizmus letörése, a jogrend és a rend helyreállítása, a karhatalom megszervezése – hangsúlyozva, hogy politikai okokból megtorlást senkivel szemben nem fognak alkalmazni –, nemzeti eszme érvényesítése, élelmezési és munkaviszonyok javítása, az antantországokkal való baráti kapcsolat kiépítése, a tanácskormány összes rendeletének érvénytelenítése és a munkássággal való békés együttműködés."

Az ellenkormány végül augusztus 19-én a Budapesten megalakult Friedrich-kormány javára lemondott, miután francia kérésre több személyi változás is történt különböző posztokon, például ekkor nevezték ki Horthy Miklóst a Nemzeti Hadsereg főparancsnokává.

A Friedrich István vezette kormány mindössze pár hónapig volt hatalmon, de mandátuma idején érvénytelenítette a Tanácsköztársaság rendeleteinek nagy részét, valamint bevezettek egy új választójogi rendeletet, ami 1922-ig maradt hatályban

forrás. Magyar Nemzeti Levéltár