Nicolas Cage legőrültebb filmjét már a Disney+-on is lekaphatod, erre biztos nem számítottál

Nicolas Cage éppen most tölti be a 60. életévét, úgyhogy mégsem járja, hogy szó nélkül elmenjünk mellette. A mostani 30-as, 40-es generáció kollektív emlékezetében Cage valószínűleg akciósztárként ragadt meg, köszönhetően olyan 90-es évekbeli klasszikusoknak, mint az Ál/Arc, a Szikla, Con Air - A fegyencjárat vagy az Utolsó dobás és a Tolvajtempó. Ezeknek a javarésze fent van Disney+-on is, mivel a stúdióhoz tartozó Touchstone Picturse gyártotta őket - mégsem tolhattak ki az egeres logóval ilyen címeket.

A '90-es az évtizedben kezdett elterjedni Hollywoodban, hogy drámai színészeket alkalmazzanak az akcióhős szerepekben, és ennek Cage talán az egyik legemblematikusabb képviselője. A Holdkórosok vagy a Sorsjegyesek bemutatójakor nem sok minden engedett arra következtetni, hogy a színész egyszercsak felpumpálja magát és a műfaj meghatározó sztárja lesz.

Kegyetlenül vicces vámpíros vérontás Nicolas Cage módra, avagy Drakula halott és pokolian élvezi

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Gondoljunk bele, Cage akkora név lett az évtized végére, hogy még Superman szerepét is rábízta volna a stúdió, holott távolról sem hordoz übermensch vonásokat. Ez végül tavaly megvalósult a Flashben, én imádtam, de a közönség jelentős hányada teljesen értetlenül állt előtte.

A Holdkórosok egyébként olyan, mint a Bazi nagy görög lagzi olaszokkal, egy visszafogottabb korból, több vígjátéki elemmel, míg a Sorsjegyesek egy rejtett gyöngyszem, ami visszarepíti minket Frank Capra klasszikusainak (Az élet csodaszép, Becsületből elégtelen, Ez történt egy éjszaka, stb.) világába, akinek a köpönyege alól Steven Spielberg is előbújt.

A Sorsjegyesekben Cage karaktere egy pincérnőnek ígéri a lottónyereményének a felét, de nem számít rá, hogy végül nyerni is fog. Megkapóan kedves film az igazmondás erejéről, becsületről, még akkor is, mikor a világ kinevet minket ezért.

Nevezhetnénk naivnak is, a valóságtól elrugaszkodott tündérmesének, de ezzel csak magunkat minősítenénk, hiszen a film épp arról szól, hogy a csodák nem természetfelettiek, hanem végtelenül hétköznapiak és aprók, egyszerűek és tiszták. Nem kívül vannak, hanem bennünk szunnyadnak, törékenyek és mulandók. Toronymagasan Cage legjobb romantikus filmje, szemem elé ne kerüljön Az angyalok városa.

Nicolas Cage is játszotta már Batmant, és te nem is tudtál róla

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Romantikus intermezzóm után azonban kanyarodjunk is vissza a tesztoszteron tenyészetbe. Michael Bay és John Woo alkotásai is az akciófilmes panteon ékkövei közé tartoznak, én mégis inkább a semmiféle karakán rendezői kézjeggyel nem rendelkező Simon West filmjét emelném ki Cage zsánerfilmjei küzül, akinek ez volt az első és egyben legjobb rendezése is.

Amit Nick Cage leművel ebben a filmben, az a method acting magasiskolája! Annyira átlényegült, hogy keményebb mint a beton. Továbbá minden bizonnyal ez a legjobb Michael Bay film, amit nem Bay rendezett.

Ebben a producer Jerry Bruckheimernek lehetett komoly szerepe: a vágás, a beállítások, a zene, de még a poénok is olyanok, mint egy Bay filmben. Disney+-on ráadásul bármikor újranézhető ez a nem éppen gyerekbarát tartalom, amiben a pedofil Steve Buscemi karaktere a 'He's got the whole world in his hands' című örökbecsűt énekli, miközben Cage igyekszik célba juttatni a nyuszit:

Jön az Ál/Arc folytatása, és már a rendező is megvan

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Ha pedig eltekintünk Cage akciófilmes múltjától, akkor őrültebbnél őrültebb alakítások egész garmadáját találjuk, a legkülönfélébb rendezőzsenik filmjeiben.

Komoly bajban lennék, ha össze kellene raknom egy TOP 10-es listát ezekből a filmekből, úgyhogy most csak a teljesség igénye nélkül említenék pár emlékezetes alkotást. Ott van rögtön Charlie Kaufman önreflektív meta-dramedyje, az Adaptáció, David Lynch dögös Veszett a világ mozija, ami örökké a fülünkbe égette a 'Wicked Game' című dalt, vagy Cohenéktől a hátsóudvari Amerikáról szóló Arizonai ördögfióka.

Mike Figgis kisléptékű Las Vegas, végállomása engem nem érintett meg annyira, de mégiscsak az alkoholizmusba menekülő forgatókönyvíró szerepéért gyűjtötte be Cage az egyetlen Oscar-díját.

Ha az őrült Cage filmek közül kellene választani, nekem mégis egy elfeledett klasszikus jut először eszembe. A Holtak útja témájában és hangulatában is erősen emlékeztet a Taxisofőrre, de annál sokkal mozgalmasabb, elborultabb mozi (ez annak fényében nem olyan meglepő, hogy mindkettőt Paul Schrader írta).

Érthetetlenül ismeretlen Scorsese film, ami szokatlan szempontból vizsgálja a nagyvárosi káoszt, Nicolas Cage kissé kattant mentőse szemén keresztül, egy csomó "kult-gyanús" pillanattal, remek betétdalokkal, és abszurd mellékfigurákkal.

De Niro csendben vágja el a torkodat, miközben DiCaprio tartja a fejedet Scorsese legújabb gengszter eposzában

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A 2000-es években Cage még mindig élvonalbeli hollywoodi sztár volt, de érezhetően kevesebb jelentős, vagy igazán emlékezetes szórakoztatást nyújtó alkotással, a franchise filmjei (Szellemlovas, A nemzet aranya, stb.) például teljesen hidegen hagytak - kivéve a HA/VER mellékszerepét a pszichopata Batman-parafrázissal. Mégis ebből az évtizedből származik az egyik kedvenc Nick Cage mozim, amit Ridley Scott rendezett:

A Trükkös fiúkban az a legjobb, hogy nem akar sokat, de azt nagyon stílusosan tálalja. Minden stimmel benne, a mellékszereplők, a pszichiáter, a lány, a bolti eladó, de persze a neurotikus Nick Cage is óriásit játszik, semmi erőltetett nem érezni a játékában, pedig nem nehéz ezt a karaktert túljátszani. Talán még a szinkron is sokat dob rajta. Profi műfaji film.

A múlt évtizedben aztán Cage már kikopott az élvonalbeli hollywoodi sztárok közül, legalábbis folyton arról cikkeznek, hogy milyen ZS-kategóriás "direct to video" filmet vállal, mint Bruce Willis vagy John Cusack. Egy évben 3-4 ilyet is leforgat ezekből.

Ezzel szemben pár évente mindig akadt egy-egy kiemelkedő szerzői film, aminek azért volt visszhangja, mint a Joe, a Disznó, A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya, vagy a Mandy, amit az egyik legelszáltabb filmjeként is emlegetnek.

A köztudottan szuperhősrajongó Cage (művésznevét is egy szuperhőtől, Luke Cage-től kölcsönözte) a Pókverzum rajzfilmeknek is biztos szinkronhangja, tavaly a Reinfieldben Drakulaként reflektált fiatalkora egyik meghatározó filmjére, a Vámpírok csókjára, és jövőhéten mutatják be az Álmaid hőse című mozit, amivel kapcsolatban mindenki a színész nagy visszatéréséről ír. Pedig szerintem el se ment.

Nicolas Cage elhozta az év egyik legjobb vígjátékát, amiben saját magát alakítja – A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya - kritika

Olvass tovább...

Olvass tovább...