Megérkezett streamingre a legújabb Transformers film, ami örökké ketté szakította a rajongótábort

A Paramount filmjei általában mind felkerülnek a SkyShowtime-ra, így már csak az volt kérdés, hogy a legújabb Transformers mozi, A fenevadak kora mikor kerül fel a többi Transformers film mellé. A SkyShowtime is december 15-ét tűzte ki, ami csak azért érdekes, mert a Barbie és az Indiana Jones 5. is ezen a napon került fel az HBO Max, illetve a Disney+ műsorába, tehát már nézhető pár napja.

Ennek apropóján bepótoltam a filmet, illetve újranéztem pár régebbi részt, és feltűnt pár dolog. Vigyázat, ez most inkább egy lelkes fanboy rögtönzött élménybeszámolója, mintsem rendes kritika.

A Transformers: A fenevadak korát már a nyáron is meg akartunk nézni a gyerekkori haverokkal, de végül nem jutottunk el rá, pedig annak idején a legelső rész akkora hatást tett ránk, hogy még a gyengébbnél gyengébb folytatásokat is nagy lelkesedéssel ültünk be a premiernapokon, hogy hátha majd megint olyan jó szórakozás lesz, mint az első rész.

A trilógia viszont a legvégére már leginkább csak önmaga paródiájára hasonlított.

Ez a bugyuta tinihumor megmaradt a két Mark Whalberges részre is, de azok a színész miatt néhol mégis meglepően szórakoztató marhaságok.

Sőt, sokkal inkább azok, mint amilyenek egyébként Whalberg nélkül lennének, bár semmi sem indokolja, hogy az apukából akcióhős legyen. A kihalás korában mégis Bay Jeffersoni-értelemben vett “agrár-patriotizmusa” a legmegmosolyogtatóbb dolog, ahol az amerikai farmer a maga ura, jöjjön bármilyen állami szervezet vagy gonosz űrlény, ő hisz a holnapban. Nem hiszem, hogy létezik még ez az Amerika, de a szívekben ott van, és Bay erre rezonál nagyon jól. Egyébként nyilvánvalóan nem jó film a negyedik rész se.

Az utolsó lovag viszont bevallom őszintén, titkos kedvencem, mert akkora baromság, hogy azt már öröm nézni.

A Transformerek mindenhol ott vannak: Arthúr király, I. világháború, Hitler, az ősemberek, a holdra szállás, a kréta-kor, teljesen mindegy, valami mindig kiderül. Az utolsó lovag egy kaotikus katyvasz, amiben nulla következetesség van, de annál több béna duma, idióta robotok, meg nedves tini-fantázia felnőttekkel eljátszva. 

Anthony Hopkins pedig jó kedvvel asszisztál ehhez! 

Nemcsak egy nagy név egy pici jelentéktelen szerepben, hanem a fél filmet végig szövegeli. Olyan hülyeségeket kell mondania és csinálnia (az egyik jelenetben például a középső ujjával mutogat az üldözőire), hogy talán ő maga se hiszi el. De szerintem élvezte!

Az utolsó lovag bombázója Megan Fox idősebb kiadásban és angol akcentussal, jelentősen több színészi talentummal. De ez se segít rajta, mert a szerep amit játszik, azt senki se írta meg, még sablonok szintjén se áll össze semmivé. Ami viszont elég király ebben a részben, hogy Optimus csicska rosszfiú lesz egy ideig - máskülönben alig van valami szerepe. A végén mégis eléggé odateszi, sőt, ebben a filmben van az egész franchise leghidegrázósabb lefejezős dumája, mikor elhallgat a zene:

"Did you forget, who I am?"

Na most ezek után ki gondolta volna, hogy hiányozni fog Michael Bay?

Az Űrdongót már nem ő rendezte, és bár emlékeim szerint az a film visszavett a sok hülyéskedésből, annyira jellegtelen tucatfilm lett, hogy még újranézni sem volt kedvem. Igazából nem is emlékszem belőle semmire azon kívül, hogy a '80-as években játszódik, és benne van Mark Whalberg maxi kiadása (aki nem érti a poént, annak itt a vonatkozó filmrészlet).

A fenevadak kora már sokkal jobban sikerült, de olyan semmilyen ez a rendezés is, hogy nehéz elhelyezni a filmes Transformers-skálán, ami egyébként sem valami nagy nívó. 

Pedig sztoriban még szódával elmegy a legújabb rész. Van benne pár jó ötlet, sőt, egy csomó pozitívumot írhatnék. Optimusnak például most először valami jellemfejlődést kell megugrania, Dongónak pedig nem kell beállnia ügyeletes bohócnak, sőt, őt nagyrészt ki is hagyták a buliból. Ezúttal nincs hadsereg se, így megússzuk a véget nem érő teljesen fölösleges lövöldözéseket, és több a robotok közti ökölharc - nekem valahogy mégis hiányoztak az öreg Sam bácsi katonái, helyettük be kellett érni valami a 0.1-es G.I. Joe prototípussal.

Jó a vágás, szépek az akciók, de inkább a túlszaturált képek, mint ez az idegesítő szürkeség. Zene? Csak a betétdalokat lehet megjegyezni, azok nagyon árasztják a '90-es évek életérzést, de egyébként semmi atmoszférája nincs az akcióknak. Steve Jablonsky hiánya rendkívül szembeötlő.

Talán ennek a résznek van a legjobb (egyszerűbb) sztorija az első rész óta, de a karakterek meg itt a legidegesítőbbek.

Még csak nem is az a gond, hogy mindketten a mostanában dúló hollywoodi wokeizmus eredményei, hanem hogy nagyon halványak. Nem tudom min múlik, lehet csak karizma kérdése, hogy nem tudják élettel megtölteni ezeket a papírmasékat, mert azért Sam Witchwicki szerepe sem volt Shakespeare-szerep. 

De az biztos, hogy nagyon nem írunk már 2007-et. Rakjuk csak Megan Foxot a brooklyni csaj mellé, és azzal mindent elmondtunk.