Pornó és horror keveréke: A tágra nyílt elme egy undorító film, kevés pénzből, zseniális látványvilággal

Howard Philips Lovecraftot valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, ő az, aki megújította a horror műfaját. Egyedi hangvételő, hidegkirázós novelláit a 19. és a 20. század fordulóján írta, és simán belemászott olyan témákba, amelyeket addig nem nagyon dolgoztak fel, vagy épp nem úgy dolgoztak az anyaggal,

ahogy az elszabadult fantáziájú, zseniálisan undorító és meghökkentően kreativ Lovecraft, aki régen elfeledett mítoszokból és legendákból inspirálódik, és rakja össze iszonytató világát.

Ha megnézed ezt a fickót, hogy nézett ki a való életben, az életben nem gondolnád, hogy ilyen beteg novellákat írt, pedig de. 

A From Beyond, vagyis a magyarul Tágra nyílt elme névre keresztelt film nem a legismertebb Lovecraft-novellából készült filmművészeti alkotás, de talán ez az egyik legjobb látványvilágú, pedig kis büdzsé állt itt is a rendező rendelkezésére. Amivel viszont nagyon jól bánt, gyomorforgatóan tökéletes lett a díszlet.

Zs-kategóriás filmajánló-sorozatunk kilencedik részében a Tágra nyílt elme című 1986-os zs-kategóriás remekművel foglalkozunk.

Klisés sztori, brutális csavarral

Két tudós, nevezett Dr. Edward Pretorius és segédje Crawford Tilinghast visszavonulnak egy olyan kastélyba, ahol tényleg el tudod képzelni, hogy szellemek és szörnyek laknak. Kutatásokat végeznek, hogy stimulálhassák az úgynvezett tobozmirigyünket, amelynek segítségével a körülöttünk lévő többi dimenziót is lehetne látni. 

A kísérlet sikerrel jár, de itt jön a feketeleves, mivel a másik dimenzióból gonosz lények szállingóznak át a műhelybe.

Pretorius Dokit megölik, és át is alakítják. Ő lesz a legfőbb szemétláda, mivel ötvözi a földi gonoszságot az új jövevények gonoszságával. Átváltozik egyszer-kétszer, így lesz az ultimate gonosz, aki szinte legyőzhetetlen vadállat lesz,

egy vérbeli ragadozóvá válik, aki még akkor is élvezi a kínzást, ha éppen őt kaszabolják. De ezzel nincs is semmi gond, hiszen a film a pokol tornácán játszódik, ott pedig ez bőven belefér.

^{Kép: Gbhbl.com}

Erotika és pornó vígan váltogatják egymást

A professzor egy szexuális ragadozó is, imádja a szadomazót, és amúgy pedig egy elég arrogáns fickó, aki egész életében mindenkivel lekezelően bánt, főleg a nőkkel. Főszereplőinknek ezzel akkor kell szembesülniük, amikor véletlen benyitnak a szobájába,

ahol van minden, mi szem-szájnak ingere.

Ezt a kis mellékszálat igazából a film a fősodorba helyezi, hiszen Pretorius professzor gonoszságában mindig elejt egy-két csípős és perverz beszólást, hogy még ördögibb legyen a szitu. A horrorba itt beleojtanak egy nagy adag szoftpornót is. Ez pedig állandóan visszatérő elem, az erotika körbelengi a házat, az ódon falak tocsogós múltja kis bűbájként nehezedik főszereplőinkre, megérinti őket a szerelem nesze, aztán amint engednek a kísértésnek, azonnal jön valami brutális, valami olyan, aminek már semmi köze az ízléses erotikához.

Itt nincsenek nagy kérdések, és nagy válaszok sincsenek, itt nincsenek filozófiai mélységek, itt semmiféle mélység sincs. Ez a film a lebomló hús balladája, de annyira jól összerakva, hogy öröm nézni a poklot.

Űrnácik és pókszabású német rohamosztagosok: egy film, amely minden képzeletet felülmúl

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Testhorror

1982-ben kijött minden idők egyik leggusztustalanabb filmje, A dolog, amely a horror műfaján belül egy korábban már létező zsánert, a teshorrort azonnal beemelt a fősodorba. A dolog egy undorító testi átváltozásokban burjánzó film, a képernyőn szinte bármi megtörténhet, hiszen a test bármilyen formát képes felölteni, és ha ebbe beledobunk még egy kis absztrakciót is, akkor aztán tényleg nincsenek határok. John Carpenter, A dolog rendezője ennek a zsánernek a mestere, de szorosan mögötte érkezik David Cronenberg is, aki elkészítette 1986-ban A légy című alkotást Jeff Goldblum főszereplésével.

Trend lett a mozgó belek ábrázolásából.

Ilyen hatalmas sikerek után nem is csodálkozhatunk, hogy A tágra nyílt elme is tobzódik a testi szörnyűségekben, van benne olyan jelenet, amikor az egyik ember konkrétan belemászik a másik szájába, majd mintha cirkuszban lennénk, hirtelen kiugrik belőle. 

A nyolcvanas éveket a testhorror uralta, a Tágra nyílt elme rendezője, Stuart Gordon pedig a mestereket megszégyenítő módon kreált az emberi bőrből, húsból és belekből két- és négylábon járó Picasso-alkotásokat.

^{Kép: Gbhbl.com}

Ajánlás

Ettől a filmtől félni fogsz, ettől a filmtől iszonyodni fogsz, mivel csak úgy árad belőle a gonosz hangulat. A szereplőkkel egyáltalán nem fogsz tudni azonosulni, ezért igazából nem is érzel majd veszteséget a rengeteg fura történés közepette, olyan az egész film, mintha kiragadták volna a földi térből és időből, és belevetettek volna pár embert az iszonyatba, ami nem is torkollhat máshová,

csak a még nagyobb iszonyatba, hogy aztán a legvégén ott állhassunk mindannyian az iszonytató iszonyat közepén csettintve egyet az ujjainkkal, hogy ez aztán tényleg jó mulatság volt. Egy újabb Lovecraft-adaptáció (azért eléggé átírva), ami azt adta, amit vártunk tőle.

Ez a film a rettegés spiráljába helyez, nem ad megkönnyebbülést még a végén sem. Tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlott, és tényleg csak azoknak, akik egy oltári nagy borzongásra vágynak a vérben tocsogás templomában, Lovecraft világában. 

A Zs-kategóriás haverok Facebook-oldalhoz az alábbi linken tudtok kapcsolódni, hogy ne maradjatok le egyetlen filmről sem, ami maradandó filmművészeti sokk:

A nácik bélgilisztákkal akarták kiírtani Európát, méghozzá az első világháborúban!

Olvass tovább...

Olvass tovább...