Űrnácik és pókszabású német rohamosztagosok: egy film, amely minden képzeletet felülmúl

Van az a kategória, amely bevallottan kis költségvetéssel és jó nagy adag humorral készül, így a végeredmény meghökkentő lesz,

ez a zs-kategóriás filmek világa. A hivatalos megfogalmazás szerint ezek a filmek még a B-kategóriás béka ülepe alatt vannak, annyira silány minőségűek. A színészek ismeretlenek, nagyszerűségüket és természetességüket pedig az adja, hogy abszolút nincs tapasztalatuk, így saját maguk karikatúrájává lépnek elő a filmvásznon.

Ezeket a filmeket más szemmel kell nézni, mint azokat, amelyek egy csipetnyit is komolyan veszik magukat. Itt a lényeg a játékon van, persze tele vannak kritikával, és a saját témájuhoz passzoló filmeket sokszor ki is figurázzák. Ezekben a filmekben szinte bármi megtörténhet, egy alternaiv univerzumot kapunk, ahol az általunk ismert konvenciók nem mindig működnek, vagy nem éppen úgy, ahogy eddigi életünk alapján elvárnánk.

Tele vannak meglepetésekkel, így miközben nézed, néhány jelenetnél először ösztönösen elutasítod majd azt, amit a két szemeddel látsz. A hibák, hiányosságok és méretes bénázások azonban a zs-kategória elég sok darabjának kultstátuszt biztosítottak az évek alatt.

Új sorozatunkban minden héten a kategória egy-egy kiválóságát vesszük majd közelebbről szemügyre. Létrehoztunk egy Instagram-oldalt is, ha csatlakoztok hozzánk, minden héten azonnal értesültök majd a legújabb kritikánkról, amelyben mindig ajánlunk majd egy kiválóságot zsombat estére.

A szombat estére ajánlott filmünk: 

A 25. birodalom, amely 2012-ben jelent meg, a rendezője pedig az ausztrál származású Stephen Amis, aki számos független filmet jegyez. A film amúgy egy adaptáció, J.J. Solomon 50,000 Years Until Tomorrow című novelláján alapul.

A történet Ausztráliába repít minket, 1943-ban járunk, amerikai katonák egy csoportjával találkozunk, akiket a pusztító háború közben arra kértek fel, hogy két fekete pumát találjanak meg a bozótosban. A küldetés azonban csak egy álca, az igazi akció csak később következik. Bár a pumák mocsári orszlánok az első fél óra után valóban megjelennek, ám a CGI a stílushoz mérten csapnivaló.

A lényeg azonban a nácikon van, akik végig ott sertepertélnek a háttérben, és arra készülnek, hogy egy hatalmas csellel megváltoztassák a számukra egyre rosszabbul alakuló háború kimenetelét. Már a sztálingrádi csata után vagyunk,

ami után a Hitler vezette birodalomnak vajmi kevés esélye maradt, hogy győzelemmel fejezze be a második világégést.

A film nyilvánvalóan a második világháborús amerikai filmek paródiája, és tiszteletadás az ötvenes évek B-kategóriás amerikai filmjeinek is.

Rájátszanak a Német Birodalomhoz tartozó legendákra, amelyek szerint a nácik az okkult tudományokba merítkeztek (Indiana Jones, Hellboy) és földönkívüliekkel kooperáltak, szupertechnológiákkal vagánykodtak és szörnyhadsereget akartak létrehozni (Overlord), hogy legyőzhetetlenné váljanak. Ha pedig náci horrormoziról van szó, akkor a zombulás az egyik leginkább kijátszott kártya a képernyőn (Náci zombik, Frankenstein serege, Shock Waves, Utazás a nácik központja felé).

^{Kép: Monsterpictures.com.au}

A legtöbb ilyen A-, B- és Zs-kategóriás alkotás csak odáig merészkedik, hogy a nácik bizonyos titkos járatokban, barlangokban, földalatti hadilétesítményekben, vagy esetleg a Hold túloldalán (Iron Sky) túlélik a vereséget. A 25. birodalom azonban Az ember a Fellegvárban című filmhez hasonlóan, de kevesebb drámával és mélységgel húz egy merészet:

a nácik mindent elsöprő győzelmet aratnak.

A második világháborút taglaló műveknek amúgy ténylegesen létezik egy elég nagy olyan univerzuma, ahol a történelem megfordul, és a japánok, valamint a németek megnyerik a háborút, és az új világrendet már ők diktálják. Az anime és a manga például rendszeresen és maximálisan kihasználja, hogy egy rajzfilmben mindent lehet, Mauro Suehiro Japcsik földgolyója című alkotása például brutális képekkel ábrázolja, hogy mit csináltak a japánok az USÁ-ban, miután ők szálltak partra ott, és nem az amcsik Japánban.

^{Kép: Monsterpictures.com.au}

A 25. birodalom című alkotásban a nácik egy időgép (kvantumhullámgenerátor) segítségével nyerik meg a háborút. Hőseink 50 ezer évet utaznak vissza, és a múltban találnak egy földönkívüli csészealjat. Elindul a hajsza a technológia megszerzéséért, és mint már elárultuk, itt bizony a nácik veszik magukhoz a kezdeményezést. Hőseink a nagyon távoli múltból a jövőbe utaznak, ahol a nácik nyolc lábon járó hatalmas robotokká alakultak.

Az életben maradt pár katonának természetesen egy cseppnyi esélye sincs a brutálmasinák ellen, mégis ellenállnak, és nyernek. A film egyik legdurvább jelenete az, amikor egy robotnáci análisan mér bosszút az amerikai parancsnokra. Mindezt premier plánban.

A 25. birodalom azonban nem egy filmnek készült, hanem egy trilógiának,

a film végén náci űrjárgányok indulnak el a negyedik dimenzióba, hogy megöljék Istent. Itt ér véget az első rész története. És bár a végén megjelenik egy felirat, hogy folytatják, erre azóta is várniuk kell a rajongóknak.

Pedig nem is kérdés, hogy ebben a részben jöhetett volna az igazán nagy durranás, egy CGI-barokkfestmény, egy elképesztő látványorgia arról, hogy a nácik és a világ teremtője összecsap. Ebben a részben filozófiai mélységekbe kellett volna emelkednünk, hogy megtudjuk, mit akarnak a nácik Istentől, és talán a teremtés nagy kérdéseire is választ kaphattunk volna. Egyelőre azonban ezzel adósak maradtak a készítők.

Hogy kinek ajánljuk?

Akik szeretnének eltölteni egy tartalmas 80 percet úgy a tévé előtt, hogy közben semmi másra nem gondolnak, távol kerülnek a mindennapoktól, és teljesen átadják magukat az irracionalitásnak. Nagy élmény lesz azoknak is, akik hétfőn majd a munkahelyen szeretnének felvágni azzal a munkatársaknak, hogy mit néztek a hétvégén. A zs-kategória nagy ínyenceinek pedig kihagyhatatlan darab.