Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Újabb fejezet a náci zombi hadviselésben – Overlord-kritika

Újabb fejezet a náci zombi hadviselésben – Overlord-kritika

Zene, Film & Kultúra

Újabb fejezet a náci zombi hadviselésben – Overlord-kritika

Zene, Film & Kultúra

Sir Maxwell 21:55

Jó fél évvel ezelőtt magával ragadott az Overlord trailere, és egy szörnyes, rettegős, abszolút nem randi kompatibilis filmet vártam. Tévedtem.

Az Overlorddal kapcsolatos elvárás már akkor nagyot csökkent, amikor kiderült, hogy nem adják majd a mozik a filmet, így egy élménnyel kevesebb lett. Továbbá az is alapvető probléma, hogy J. J. Abrams és Julius Avery alkotását nehéz a horror filmek kategóriájába sorolni. Ha pontos műfaji meghatározást szeretnénk kreálni, talán a hagyományos akció-kaland filmre kerülne a voks – egy kis szörnyes behatással.

De mi is a sztorink? Mert bizony az is van! Méghozzá a legtöbb II. világháborús film vonalát követve. Nem is oly kicsiny csapatunk a D-nap előestéjén berepül a frontvonalak mögé, hogy ott felrobbantson egy rádiótornyot, ezzel segítve a partraszállásra igyekvő szövetséges hajókat. Pofon egyszerű, igaz? Mégis, egy inkább „B” kategóriás film első jelenetei úgy berobbannak a néző arcába, mintha egy hollywoodi 200 millió dollárból készülő szuperprodukcióról lenne szó, miközben megtizedelődnek hőseink és repülőik.

Innentől pedig jöhet a tipikus amerikai beütés: alig páran maradnak a feladat elvégzésre, ergo az óriási túlerővel szemben maroknyi katona veszi fel a harcot. Ennek kapcsán lehet, hogy másnak is beugrott a Kémek a sasfészekben vagy a Kelly hősei – csakhogy egy-két klasszikust idézzek. Próbálkoznak ugyan a rendezők a karakterek felépítésével, kidolgozásával, de ez a film közepével együtt óriási gyenge pont, holott a szereplőgárda szimpatikus, egy-két ember életben maradásáért kedvünk támad szurkolni is.

Mathilde Ollivier az Overlordban. Fotó: Paramount Pictures

De hogy szót ejtsünk a szörnyekről is: ez nem egy zombis film. A zombik egy könnyed fejlövés után úgy hullanak, mint a legyek, ráadásul a gondolkodásuk sem hasonlít a filmben látottakra. Inkább náci szuperkatonákról érdemes beszélni, akiket ugyan feltámasztanak hamvaikból, de a tudósok által várt hatás nem érkezik el. Nagy pozitívuma a filmnek, hogy az ember valamelyik Wolfenstein-játékban érezheti magát a szegény falusiak lángszóróval történő elégetése közben. Jah igen, ha kimaradt volna, a szegény kis francia falucska lakóit használják tesztalanynak a halottakat feltámasztó náci szérum kifejlesztésére. Emiatt már nem csak a katonai akció, hanem az ártatlan emberek megmentése is a cél.

Az utolsó félórára a film viszont visszatér az első tíz percben tapasztalható pörgéshez. Nehéz eldönteni, hogy az alkotás közepén lévő, közel egy órás játékidő szenvedesékkel teli kitöltése mégis mire volt jó: arra a részre esetleg nem jutott elég anyagi keret, esetleg szimplán ötletek hiányoztak, de ha az volt a cél, hogy majdnem elaludjon a néző, és újra megkapja a végére a „bumm-hatást", na az sikerült. Bár humorérzékük azért volt a készítőknek, hiszen az egyik hazafi feltámasztásáról és átalakulásáról könnyen eszünkbe juthat a Kurt Russell főszereplésével készült The Thing – ezek után nem lehet véletlen, hogy egyik főhősünk, Ford megtestesítője Wyatt Russel, Kurt Russel fia. 

Wyatt Russel az Overlordban Fotó: Paramount Pictures

Tehát a végjátékban megkapunk mindent, amit a trailerben láthattunk és vártunk. Lángszórók, gránátok, robbanások, náci katonák menekülése, szörnyek és belőlük kilógó húscafatok kaszabolása. Bár kiszámítható, hogy mi fog történni, ennek ellenére látványos és érdekes a finálé, mellőzve a dinoszaurusz méretű „Superboss”-t, de mégis kiegyenlítetté varázsolva a küzdelmet.

S, hogy mi a konklúzió? Egy olyan művet kaptunk, melyet abszolút kettősség jellemez. Egyik oldalról adott egy hangulatos, magával ragadó náci labor, jól kidolgozott szörnyekkel, míg a másik oldalon, mintha egy teljesen másik csapat gyurmából kreált volna valami ocsmányságcunamit. A legnagyobb probléma az Overlorddal, hogy nem lehet eldönteni: komolyan kell-e venni vagy sem. Mint horror, nem állja meg a helyét, mint akciófilm, igen, de abban meg mit keresnének náci szörnyek. Nagyobb odafigyeléssel több is kihozható lett volna, de még így is magasan jobb filmet kaptunk, mint ami ebben a témában elvárható.

Egy laza délutáni vagy esti otthoni filmnek ajánlható.

Borítókép: Forrás: Peter Mountain/Paramount Pictures