promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Három űrhajós halt meg eddig az űrben, ezt történt a holttestekkel a jéghideg kozmoszban

Három űrhajós halt meg eddig az űrben, ezt történt a holttestekkel a jéghideg kozmoszban

Borítókép:  Profimédia/Illusztráció
Tech & Tudomány
Kategória fejléc
Promotions

Mikor meglátták az űrhajósok maradványait, akkor a vér is meghűlt mindenkiben, szörnyű kínokat kellett átélniük.

Az utóbbi időben lázban tartja a világot az űrben rekedt két űrhajós esete, amivel a NASA is kiemelten foglalkozik. Bár sokan nem tudják, de történt korábban haláleset az űrben, három űrhajós, akik a Szojuz-11 fedélzetén lelték a halálukat, egy fulladás következtében, amit egy sajnálatos baleset okozott.

A Szojuz–11 (oroszul: Союз–11) volt a második szovjet háromfős személyszállító Szojuz 7K–OKSZ típusú űrhajó, amely sikeresen kapcsolódott a világ első űrállomásához, a Szaljut–1-hez. A küldetés tragédiával végződött, amikor mindhárom űrhajós életét vesztette, ők az egyetlen emberek, akik az űrben haltak meg.
A Szojuz–11 feladata volt, hogy a második űrhajós csapatot a Szaljut–1 űrállomásra szállítsa az állomás üzembe helyezése és az első technikai próbák elvégzése céljából. A küldetés során a legénység váltott műszakban végezte a műszaki, csillagászati, meteorológiai, földkutatási, orvosi és biológiai megfigyeléseket és kísérleteket.

Az űrhajót a CKBEM (ЦКБЕМ) tervezőiroda készítette, melyet jelenleg OAO RKK Energia néven ismernek. Az űrhajó kis átalakításokkal alkalmas volt emberes programokra, teherszállításra és mentésre. 1971. június 6-án indították a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz hordozórakétával, amely közel körpályára állította. Az orbitális egység pályája elliptikus volt, 185 és 217 kilométer közötti magasságokkal.

Az űrhajó napenergia nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos küldetésekre volt alkalmas, bár a napelemszárnyakat még megtartották. A legénység 22,6 napot töltött az űrállomáson, összesen 23 napot, 18 órát és 21 percet a világűrben, 384 Föld körüli keringést végezve. A Szojuz–11 szerkezete megegyezett a Szojuz–10-éval.

Június 7-én automatikus üzemmódban közelítették meg az űrállomást, majd kézi irányítással dokkoltak. A csatlakozás után ellenőrizték az elektromos, hidraulikus rendszereket és a légzáró átjárókat, majd átszálltak az űrállomásra.
Június 29-én, a kutatási eredmények átpakolása után, az űrhajó elvált az űrállomástól és megkezdte a leszállási programot. Vizsgálatok kimutatták, hogy a kabinból a Kármán-vonal felett egy biztonsági szelep kinyílt, és az űrhajósok megfulladtak.

Június 30-án az űrhajó sikeresen landolt, de a legénységet életjeleket nem mutató állapotban találták. A három űrhajóst a Kreml falánál temették el. A baleset után az űrhajókat áttervezték, és bevezették a szkafander viselését a start és a visszatérés során, ami miatt a személyzet létszámát két főre csökkentették.
A küldetés feladatai közé tartozott az űrállomás üzembe helyezése, kapcsolat tesztelése az irányító központtal, fedélzeti rendszerek üzempróbája, az űrállomás pozíciójának meghatározása és üzemi magasságba emelése. Emellett földtani, meteorológiai és csillagászati megfigyeléseket, valamint orvos-biológiai vizsgálatokat végeztek.

A Szojuz–11 legénysége – Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Patsajev – sikeresen elérte a Szaljut–1 űrállomást, ahol három hetet töltöttek kutatással. Azonban visszatéréskor, bár az űrhajó sikeresen landolt, az űrhajósokat holtan találták. Későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a halálukat a leszállóegység hibás szeleptömítése okozta, amely miatt a levegő kiszivárgott a kabinból, és az űrhajósok megfulladtak.