Elkodorgó tyúkjai vezették el a török férfit az ősi, föld alatti városhoz, amely mára a világörökségünk részévé vált

A gyanútlan lakos Közép-Anatólia területén épp a házát újította fel hatvan évvel ezelőtt, amikor csirkéi beszöktek a pincéjében lévő lyukba, és így tárult fel egy elhagyatott föld alatti város, ami egykoron csaknem húszezer ember otthonát szolgálta. 

A ma már Derinkuyu néven ismert helyre 1963-ban bukkant a török férfi, aki szökött baromfijait kergetve döntötte le a pincefalat, ami egy sötét alagútba vezetett. Több, mint 280 méterrel Kappadókia régiója alatt feltárul a világ legnagyobb föld alatt városa, amely a becslések szerint rengeteg kisebb, különálló föld alatti városhoz kapcsolódik. Számuk meghaladja a kétszázat is. 

A város bejáratai több mint 600 házhoz csatlakoznak a mai Kappadókiában, a kutatók több szinten találtak alagutakat, amelyekben a hipotézisek szerint lakóházak, raktárak, istállók, iskolák, pincészetek és még egy kápolna is található.

A várost szellőztetőrendszerrel is ellátták, ez biztosította a friss levegőt. A hely építésének pontos ideje nem ismert, de már Krisztus előtt 370-ből származó írások tanúskodnak meglétéről. A régészek szerint elsődleges célja a tárolás lehetett, de később funkciója megváltozott, és menedékként szolgált a lakosoknak – épp az idegenek távoltartása miatt lehetnek keskenyek és alacsonyak a járatok.

A szinteket összekötő ajtókat mintegy féltonnás, csak belülről mozgatható sziklák zárták el, amelyeken kis lyukak voltak. Ezzel is segítve magukon, hogy ha támadás érné őket. Ugyanis ezeken a kis lyukakon keresztül kilőhették a lándzsáikat, így védve a bent ragadt lakosokat, akik a feljegyzések szerint hettiták lehettek.

Az archeológusok álláspontja szerint ez a bronzkori anatóliai nép áshatta az első néhány szintet a sziklákban, amikor megtámadták őket a frígek Krisztus előtt 1200 körül. Ahogyan az index beszámolójában is olvashatjuk: a város a 7. században már 20 ezer lakossal büszkélkedhetett, de 1923-ban elhagyták a kappadókiai görögök, akik vereséget szenvedtek a görög–török háborúban, és Görögországba menekültek. Ma már bárki megnézheti az ősi várost, ami 1985-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára is.