Közel 3000 éves vacsora maradványait találták meg, nem fogod kitalálni, mi van a tányérban

Hatalmas tűz ütött ki 2850 évvel ezelőtt, nyár végén egy ingoványos, lassan hömpölygő folyó mellett elterülő kelet-angliai településen. Az alig kilenc hónappal korábban fából, szalmából, fűből és agyagból épített, szorosan egymás mellett álló körházak egyik pillanatról a másikra lángba borultak.

A lakóknak nem volt lehetőségük az értékeiket összepakolni, azonnal menekülniük kellett.

Arra sem volt idejük, hogy a háziállatként tartott bárányokat kimentsék, a jószágok elevenen égtek el a tűzben. A hátrahagyott, épen maradt holmik mesélnek a közel háromezer éve élt emberek mindennapjairól.  

A régészeket is meglepte az a romokba zárt, megrendítő pillanatfelvétel, amely egy tragikus jelenetet rögzít a késő bronzkori Nagy-Britanniában élő közösség életéből. A Must Farm néven feljegyzett, a mai Peterborough város közelében épült egykori település helyszínén jelenleg is dolgoznak a kutatók, hogy a falu minden titkát feltárhassák.

Az érintett szakértők „régészeti nirvánának” titulálták a helyet, szerintük ez Nagy-Britannia Pompeje, utalva a városra, amely a Vezúv 79-es kitörése után örök hamuba zárta a lakosokat, páratlan információkat szolgáltatva ezzel az ókori Rómáról.

„Egy tipikus bronzkori helyszínen, ha van néhány oszloplyuk a földben, ami egy házra utal, akkor már jó napod van. Ha igazán szerencséd van, találsz pár cserépszilánkot, esetleg egy gödröt egy csomó állatcsonttal. Amit itt van, ennek teljes ellentéte, egyszerűen hihetetlen”

– mondta Chris Wakefield, a Cambridge-i Egyetem Régészeti Osztályának munkatársa.

Bár a tűztől a legtöbb használati tárgy elszenesedett, a megmaradt épületek és azok tartalmát rendkívül jól megőrizte a láp oxigénhiányos környezete. Számos fa- és textiltárgy maradt épen.

A nyomok arra utalnak, hogy egykor egy hangulatos, tehetős település tagjai éltek itt egy közösségben.

A kutatók 128 kerámia tárgyat – tálakat, csészéket és edényeket – tártak fel. A helyszínen talált lenvászon textíliák puha, bársonyos tapintásúak voltak, takaros varrásokkal és szegélyekkel, bár az egyes ruhadarabokat nem lehetett azonosítani.

A fából készült műtárgyak között szerepeltek fűzfából, égerből és juharból faragott dobozok és tálak, 40 orsó, különféle szerszámok és 15 favödör.

„Az egyik vödör az alján rengeteg vágásnyom volt, így tudjuk, hogy amikor az valakinek rögtönzött vágódeszkára volt szüksége, csak felfordította azt a vödröt, és máris apríthatta a főzésre szánt zöldséget, húst”

– mondta Wakefield.

A falu lakói csak rövid ideig laktak ezen a helyen, de gazdag és változatos használati tárgyak sokaságával rendelkeztek.

A biológiai maradványok laboratóriumi elemzése feltárta, hogy a közösség milyen típusú élelmiszereket fogyasztott. Egy, a készítőjének ujjlenyomataival ellátott cseréptálban az utolsó étkezésről is találtak bizonyítékot.

Állati zsírral kevert zabkását evett, amikor felcsaptak a lángok és menekülnie kellett.

A tálak és tégelyek kémiai elemzése a szarvashús mellett méz nyomokat mutatott ki, ami arra utal, hogy az edények használói élvezhették a mézes szarvasragut is.

A házak alatti hulladékkupacokban talált ősi ürülék pedig azt bizonyítja, hogy a közösség olyan kutyákat tartott, amelyek gazdáik ételmaradékával táplálkoztak. Az emberi megkövesedett ürülék pedig azt mutatták, hogy néhány lakos bélféregtől szenvedett.

Forrás: CNN