A varázslatos egyiptomi papiruszok észveszejtő dolgokat állítanak a halál utáni életről, a Bibliánál is régebben keletkeztek

Sok más ősi kultúrához hasonlóan az ókori egyiptomiak is gazdag hiedelemrendszerrel rendelkeztek a túlvilági életről, és a halált csak egy hosszú és fáradságos utazás kezdetének tekintették az örökkévaló földekre. A paradicsomba vezető, akadályokkal és démonokkal teli út az ókori Egyiptom elhunytjai számára alattomos volt, ezért az úgynevezett Halottak Könyve útmutatóként szolgált, hogy az elhunytaknak segítsen eligazodni ezen a természetfeletti terepen.

Neve ellenére az egyiptomi halottak könyve egyáltalán nem könyv. Inkább varázsigék gyűjteménye, amelyet körülbelül 1000 év alatt írtak, és amelynek nincs formális rendje, szerkezete vagy elbeszélése. E varázsigék mindegyike arra szolgál, hogy segítsen egy halottnak leküzdeni egy adott kihívást, amellyel valószínűleg találkozik az alvilágban ugyanezen varázsigék különböző kombinációi megtalálhatók a sírokban a holttestek mellett elhelyezett papiruszokon.

A legkorábbi ilyen varázsigéket az egyiptomi királyi családok sírkamráiban lévő tárgyakra festették fel i. e. 2400 körül, és piramisszövegek néven váltak ismertté. Későbbi változataik - a Koporsószövegek néven ismertek - nem-királyi arisztokrácia tagjainak koporsóira voltak felírva, mielőtt a gyűjteményt az i. e. 16. században "A napról napra való eljövetel könyve" címmel újra szerkesztették.

A "Könyvet", amely a birodalomban bárki számára elérhető volt, aki megengedhette magának, írnokok árulták, és az élők világából való kilépésre készülők számára alapvető felszerelésnek számított. Jellemzően a leköszönő halandók csak bizonyos fejezeteket vásároltak meg, és soha nem találtak olyan sírt, amelyben a varázslatok teljes gyűjteménye megtalálható lett volna.

A gyűjtemény csak 1842-ben vált a Halottak Könyve néven ismertté, amikor Karl Richard Lepsius német egyiptológus ezen a néven publikálta a szöveget.

Az egyiptomi Halottak Könyvében található különböző varázsigék célja az volt, hogy az emberek a megfelelő időben a megfelelő dolgokat mondják ki, hogy elkerüljék a megsemmisülést és eljussanak az örök túlvilágra. Az ókori egyiptomi hiedelmek szerint a halottaknak az alvilágon keresztül kellett utazniuk, hogy találkozzanak Ozirisz istennel, ahol aszerint ítélkeztek felettük, hogy milyen igazságosan éltek.

Ezt az utat azonban félelmetes szörnyek és más természetfeletti gonosztevők őrizték, akiket meg kellett békíteni vagy meg kellett szelídíteni az út során. A Halottak Könyvében található varázsigék közül sok arra szolgált, hogy az elhunytakat felvértezze azokkal a mondatokkal, amelyeket elmondva le lehetett győzni ezeket az ellenségeket. Mások pedig válaszokat tartalmaztak arra a sok kérdésre, amelyet az istenek tettek fel a halottaknak útjuk során.

Azoknak, akik eljutottak Oziriszhez, ezután mind a 42 istenség nevét el kellett mondaniuk, akik a halottak lelke felett ítélkeztek. Ezt követően el kellett mondaniuk az úgynevezett "negatív gyónást", amelyben megerősítették, hogy életük során tartózkodtak 42 különböző bűntől - a gyilkosságtól a lopásig -. Szerencsére mindezeket az információkat lejegyezték a Halottak Könyvében, így azoknak, akik haláluk előtt megvásároltak egy papiruszt, nem kellett sokat aggódniuk.

Csak akkor mérlegre tették az elhunyt szívét egy tollal szemben, amikor már mindezeket a kihívásokat teljesítették. Ha a mérleg egyensúlyban volt, az illető bűnmentesnek minősült, és beléphetett a túlvilágra. Azokat azonban, akiknek súlyos bűnei felborították a mérleget, azonnal felfalták, és az örökkévalóság hátralévő részére feledésre ítélték - ez esetben semmilyen varázsige nem nyújtott segítséget.

_{forrás: iFLScience}