A pasim teljesen megőrül, ha sportműsor megy a tévében, lehet a párizsi olimpiát már nem éli túl a kapcsolatunk

Bogi és párja végigkövették az EB eseményeit, most pedig a párizsi olimpia kezdetével egy régi konfliktus lángolt fel közöttük. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Sziasztok! Nem tudom, hogy mennyire érint másokat is ez a probléma, de én már azt érzem, hogy nem tudok így tovább élni és nem fogom kibírni a párizsi olimpia végéig így, főleg ennyivel az EB után. Az a helyzet, hogy tudom, hogy most mindenkit ez érdekel kb, meg csomó háztartásban most ez a program, de szerintem amit a pasim művel az már beteges. A tévénézés teszi ki a napjai nagy részét, az összes versenyt megnézi, nem érdekli semmi más. Nincs közös program, nem beszélgetünk és tudom, még csak pár napja tart a dolog, de egy olimpiát már végig néztem vele és rengeteget vitáztunk már akkor is. Egyébként is hajlamos a kanapén tespedni, de ilyenkor elviselhetetlen.

Úgy érzem elhanyagol, nem figyel az igényeimre, nem érdeklem és ebből állandó feszültség és veszekedés van. Ő már ingerült ha hazajövök és hozzászólok, azt vágja a fejemhez, hogy egy hónapot kellene kibírnom, de ez nem igaz, mert máskor is van, hogy órákig a képernyőt bámulja. Nem tudok vele már erről beszélni, mert rögtön egymás torkának esünk. Bennem már többször felmerült a szakítás gondolata is és egyre inkább hajlok afelé, hogy hiába a több év együttélés, ennél én többet és jobbat érdemlek és ideje lenne továbblépnem.

Sokat beszélgettem már erről a barátnőimmel, de egyikük sem érti meg. Olyanokat tanácsolnak, hogy főzzek valami finomat, vegyek fel egy szép ruhát, igyunk egy üveg bort és mintha meg se hallanék, hogy ez nem segít, mert egyszerűen csak a tévé és a sportműsorok érdeklik. Néha átjönnek a haverjai, de még az a jobbik, velük legalább tudok beszélgetni egy kicsit.

Azt vettem észre, hogy már a munkahelyemen is ezen idegeskedek, nincs kedvem hazamenni, plusz feladatokat vállalok. Nem érzem jól magam a saját otthonomban és kezdek attól félni, hogy már az érzések is elmúltak belőlem. Azt sem tudom, hogy zavarná-e hogy elveszít, vagy egy gonddal kevesebb és legalább senki nem cseszegetné őt "irreális elvárásokkal". Bedobtam a párterápiát, de ezt szó szerint kinevette. Nem tudom mit tehetnék még. Van, hogy nem szólok hozzá egy napig és észre sem veszi, nem kezdeményez beszélgetést. Nagyon el vagyok keseredve.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.