Döbbenetes felfedezés a Húsvét-szigetről, mindent rosszul tudtunk, teljesen új megvilágítást hoz ez az új teória

Egy új régészeti tanulmány ugyanis megcáfolta az eddig világhírű narratívát a szigettel kapcsolatban, miszerint a Húsvét-szigeteken élő civilizáció azért omlott össze, mert elpusztították a saját ökoszisztémájukat. Eddig a Csendes-óceáni sziget egy kiváló figyelmeztető történetként szolgáló főként a környezetvédelmi aktivisták számára, azonban úgy tűnik, hogy a valóság ettől eltér.

Az új tanulmány szerint a húsvét-szigeteki emberek szívósak és innovatívak voltak, gyakorlatilag az utolsó pillanatig virágzott a civilizációjuk, azonban nagyon úgy tűnik, hogy velük is az végzett, mint megannyi ősi civilizációval a térségben és környékén: az európai agresszió, kizsákmányolás és a behozott betegségek. A kutatás eredménye szerint a sziget lakossága hosszú ideig stabil volt, nagyjából 3000-en laktak a szigeten évszázadokon át, egészen a 19. század közepéig, amíg meg nem jelentek a sokszor erőszakos és a szigetlakók szervezetének ismeretlen betegségeket hordozó európaiak, főként bálnavadászok, rabszolga-kereskedők és gyarmatosítók.

Az, hogy a szigetlakók ilyen sokáig fent tudtak maradni a gyarmatosító világban, az főként a nagyon fejlett és mondhatni korát megelőző kertészeti, mezőgazdasági megoldásaiknak volt köszönhető, amivel maximalizálni tudták az élelmiszer termelését. A kutatás kiemeli, hogy a szigetlakók valószínűleg hosszas kutatással beazonosították azokat a helyeket, amik a leginkább alkalmasak az intenzív mezőgazdaságra és ezeken fejlett, kifinomult technikákkal kezdtek növénytermesztésbe.

Az egyik ilyen technika az úgynevezett sziklás talajtakarás volt, amelyet – feltehetően a szigeten termesztett növényfajokkal együtt – a szigetlakók magukkal hoztak a korábbi lakóhelyükről. A sziklával végzett talajtakarás lényege, hogy rájöttek, a rendelkezésre álló talaj nem tartalmaz elegendő ásványi anyagot, viszont rájöttek arra is, hogy ezt a környékbeli sziklák poraiból meg tudják szerezni, ha ezt a talajhoz keverik, így sziklatöréssel szereztek nagyobb mennyiségben sziklaport ehhez. Ezzel a mezőgazdasági módszerrel ráadásul kifinomultan tudták már szabályozni a hőmérsékletet, a páratartalmat és remek védelmet tudtak nyújtani a túl nagy szél ellen a növényeknek.

A sziget pálmafái nem voltak túlságosan alkalmasak semmire, például csónaképítésre, így ezeket javarészt kivágták és a föld egy százalékát sziklatakarásos földekké alakították, míg a sziget további tíz százalékára jamgyökeret, banánt és cukornádat ültettek. A legtöbb növényt importálták az eredeti földjükről, valamint csirkéket és egy bizonyos, ehető patkányfajtát is a szigetre hoztak, amellyel pedig a fehérjeszükségleteket fedezték.

Ez a társadalom pedig egészen zavartalanul virágzott egészen a 19. század közepéig, ameddig betegségeket hordozó és sokszor agresszív európaiak megjelentek, felzaklatták a sziget lakóit, elrabolták és rabszolgasorsba döntötték őket. Európai üzletemberek átvették a sziget felett az irányítást és egy hatalmas tanyává alakították gyakorlatilag, amely 50 000 birkának adott otthont.

Végső soron pedig megállapítható, hogy a Húsvét-szigetek élővilágát a rengeteg birka betelepítése pusztította el, míg a lakosok nem az öngerjesztett klímakatasztrófa, hanem az elnyomók által behozott betegségek és a brutális rabszolgaság áldozatai lettek.

A Húsvét-szigetek különlegessége, hogy bár ez is egy Csendes-óceáni, főként polinéziai népek által lakott sziget volt, bizonyíthatóan ez a legelszigeteltebb mindenféle külvilági hatástól az összes közül. A legközelebbi kontinens, Dél-Amerika is több mint 3500 kilométerre található tőle és a legközelebbi más földterület is közel 2000 kilométerre. A nyelvi, genetikai és egyéb bizonyítékok arra utalnak, hogy a „közeli” Gambier-szigetekről érkező polinéziaiak lehettek azok, akik először letelepedtek tartósabban a szigetre.

A polinéziaiak a maguk korábban a világ legjobb tengerészeinek számítottak, talán korukat megelőzve az első nagy tengerész nép volt. Nem számított ritkaságnak a felfedezőút részükről, feltehetően ennek keretében bukkantak rá véletlen a Húsvét-szigetre is. Ez a nép azonban rendkívül fejlett tengeri, tengerbiológiai tudással rendelkezett a korához képest, ezért a tanulmányok szerint lényegesen nagyobb esélyük volt egy Húsvét-szigethez hasonló új földet találni.

A polinéziaiak ezen felül magukkal hozták a saját vallásukat is, amely keresztény értelemben egy pogány vallás volt, az úgynevezett ősimádat – ennek a vallásnak lett pedig az eredménye az, amelyről a Húsvét-szigetet ismerjük és szeretjük, a hatalmas emberi formákat ábrázoló szobrok.

Forrás: Independent