Az ismert partszakaszon bukkantak rá a pengefogú mélytengeri szörnyre, ami még élete párját is elsorvasztja

A Seaside Aquarium szerint első alkalommal sodródott a közelmúltban partra a Himantolophus sagamius faj egyik egyede Oregonban. A korbácsoshalak közé tartozó állat a tenger mélyén él. A halszörny tetemét pedig egy közkedvelt pihenőhely közelében, Cannon Beach-nél vetette partra az áramlat. Az eddigi információk alapján mindösszesen 31 példányt jegyeztek fel eddig a világon, ezért ez az eset meglehetősen nagy szenzációval bír a helyiek-és a horgászok körében is egyaránt.

A faj példányai 600-1000 méteres mélységben fordulnak elő, fejükön biolumineszcens nyúlvány található, ezzel vonzzák magukhoz zsákmányukat. A nőstények tízszer nagyobbak a hímeknél, és más horgászhalakhoz hasonlóan a hímek párzás során parazitaként tapadnak a nőstényre, hogy végül teljesen eggyé váljanak, állandó spermaforrást biztosítva. Hogy a hímek szemek nélkül miként képesek rábukkanni a nőstényekre, az rejtély.

A mélytengeri horgászhalfélék családjába (Himantolophidae) és a Himantolophus nemzetségbe tartozó úgynevezett csendes-óceáni futballhal a fejéről lelógó „lámpa” rikító, biolumineszcens fényével csalogatja a gyanútlan zsákmányokat a szájához. Testének ezen ékessége egyébként a futballhal hátúszójából fejlődött ki. A szóban forgó víziszörny addig várakozik a sötétben, amíg a kiszemelt zsákmánya a közelébe nem ér. Majd a fénnyel közelebb csalogatja a prédát, s végez vele.

Régen élt víziszörny 2 méteres, félelmetes koponyáját találták meg: tökéletes állapotban őrződött meg, minden látszik a videón

Olvass tovább...

Ez a táplálkozási stratégia magyarázhatja meg a horgászhal különös testét is: mivel nem vadásznak aktívan, ezért nem tudnak gyorsan úszni és a formájuk sem követi a hidrodinamikus alakot.

Csak nőstényekkel találkoztak eddig

A tengerbiológusok szerint ugyanakkor az éles fogak nem a zsákmány felaprításra, hanem kisebb halak, lábasfejűek és rákfélék csapdába csalására szolgálnak - adta hírül halazin. A horgászhalak mind a három nagy óceáni medencében előfordulnak a szürkületi és a fénynélküli zónában.

Az eddig látott mélytengeri példányok kizárólag nőstény egyedek voltak, ugyanis a hímek olyan szexuális parazitákká fejlődnek, amelyek teljesen összeolvadnak a párjukkal, miközben a nemi szervük kivételével az összes többi belső szervüket elveszítik.