A kasszánál sorban állva egy férfi megkocogtatta a vállam: megkérdezte lehet-e egy kérdése, megsemmisülve távoztam a boltból

Ingrid bevásárolni indult egy átlagos munkanapon, amikor egy vevő megszólította. Élete legkellemetlenebb jelentét élte át, azóta is sírógörcsei vannak^*:

Tisztelt Promotions.hu! Láttam, hogy van ilyen napi dühöngő rovatotok, szeretném én is elmesélni a velem történt nagyon kellemetlen esetet. Egészen fiatalkorom óta küzdök a túlsúllyal, végigkísérte az életemet az étellel, diétákkal, fogyókúrákkal vívott szélmalomharc. Vannak jobb és rosszabb időszakaim, most éppen egészen jól éreztem magam, még annak ellenére is, hogy sokat kellett túlóráznom mostanában, ilyenkor pedig általában nincs kedvem főzni. Nem tagadom, ilyenkor kerülnek egészségtelen dolgok a kosaramba. Nem szoktam a többi vásárlót figyelni, elvagyok a saját dolgommal, de az feltűnt, hogy egy férfi nagyon nézeget. Nem tudtam mire vélni a dolgot, nem foglalkoztam vele.

Aztán úgy alakult, hogy mögém került a kasszánál. Tudjátok, van az a furcsa érzés, amikor érzed, hogy valaki meg akar szólítani, de gondolkozik. Nem tudtam mit akarhat, de igyekeztem kerülni a szemkontaktust. Kipakoltam a kassza szalagra és hallottam, ahogy a férfi felhorkan mögöttem. Itt már nagyon kellemetlenül éreztem magam, szerettem volna elhagyni a boltot. Fizettem és elindultam kifele. Egyszer csak meghallottam, hogy valaki hozzám szól:

Hé, te, bocsi, lenne egy kérdésem.

Megálltam, megfordultam, természetesen a férfi állt ott. Nem tűnt olyannak, mint akitől óvakodni kell, szóval meghallgattam és ekkor rákezdett.

Tudod, egy elég személyes kérdésem lenne. Látom, hogy hogy is fogalmazzak. Elég vaskos a testalkatod, ennek ellenére telerakod a kosaradat mindenféle szeméttel. Szóval gondolom nem véletlen a túlsúly. Anyámnál most állapítottak meg szívbetegséget és kapott diétát, de képtelen betartani és csak zabál tovább. Téged például mi motivál az evésre?

A kérdése teljesen váratlanul ért. Éreztem, ahogy a szégyen a fejem tetejétől a lábamig végigáramlik rajtam. A férfi meg csak fixirozott tovább, ez volt a legfurcsább, hogy egy ilyen beszólás után őszintén várta a választ. Nem tudtam megszólalni. Próbáltam magyarázni olyanokat, hogy nem mindig ilyen az étkezésem, de a kéretlen kritika teljesen letaglózott.

Elsírtam magam, majd a pasi még annyit mondott, hogy nem sírni kell, hanem odafigyelni magamra. Majd továbbment. Sírva hívtam fel a legjobb barátnőmet, aki azonnal eljött értem és megpróbált összekaparni. Ennek már két hete, de betegszabadsággal otthon maradtam. Sokszor bántottak gyerekkoromban és kaptam már felnőttként is egy-egy lenézőbb pillantást, de ennyire nyílt konfrontációban még nem volt részem. Mégis, emberek, ki vesz rá valamit ilyen gonoszságra? Kérlek mondjatok valami bíztatót, mert azt érzem, teljesen összetörtem.

Amennyiben veled is történt valamilyen felháborító, kiakasztó, vagy hihetetlen eset, akkor írd meg nekünk a promotions@promotions.hu email címre.

_{*A leveleket változtatás nélkül közöljük, annak valóságtartalmáért felelősséget nem tudunk vállalni.}