A barátnőm csak akkor hajlandó huncutkodni, ha egy nagyon furcsa dolgot megteszek, nekem sokszor már kedvem sincs összebújni emiatt

Simon és barátnője már 2 éve vannak együtt és a kapcsolatuk idilli. Egészen addig, amíg összebújásra nem kerül a sor. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Sziasztok kedves olvasók! Egészen hihetetlen módon ég a pofám, hogy ilyen dolog miatt írok, de nem tudom már kinek elmondani. A haverjaim kiröhögnének, a barátnőm nem érti miért zavar engem ez, a családommal pedig nem beszélgetek ilyenekről. Szóval az van, hogy két éve összejöttem egy lánnyal. Nagyon szelíd volt, érdekelték a videójátékok, volt humora és semmi olyasfajta kihívó viselkedést nem tanúsított, ami engem nagyon taszít sok nőben. Randiztunk és amikor odakerültünk, hogy akkor lámpa leolt a hálóban, akkor még tetszett, hogy van egy ilyen meglepő oldala is.

Az a helyzet, hogy azt szereti, ha beöltözök. Van pár ruha, amit kifejezetten erre a célra vásárolt, de nem is feltétlen ez a fura, hanem amikor eltervezi, hogy akkor most együtt leszünk, akkor konkrétan szövegkönyvet is ad hozzá. És eléggé... hát hogy is mondjam, na, szókimondó szövegek, olyanok, ahogyan a való életben sosem beszélnénk egymással. És ez engem egyre jobban zavar. Tudom, hogy a hálószoba sok mindent elbír, de ez a titok lassan teljesen rányomja a bélyeget az azon kívüli életemre is. Amikor megyek valahova a párommal és rám kacsint, akkor tudom, hogy otthon mi vár rám: nem egy romantikus, szenvedélyes este, hanem valamiféle furcsa fétis által vezérelt kicsit sem spontán szerepjáték, beöltözéssel.

Az a helyzet, hogy ezek a párbeszédek, amiket ilyenkor lefolytatunk már annyira kiábrándítanak, hogy elkezdtem tudatosan kerülni az olyan helyzeteket, amikor esetleg kedve lehetne összebújni, mert kicsit sem élvezem már ezt és nem tudom hogyan beszéljem meg vele. Ha szóba hozom, akkor azt mondja, hogy ez csak móka, meg fűszer, de az igazság az, hogy minden alkalom ilyen. Így igazából egyik jelző sem állja meg a helyét. A szakítást fontolgatom, mert ha még egyszer el kell játszanom valamelyik általa megírt karaktert, akkor lehet, hogy a való életben fogom elhordani mindennek.

Tényleg velem van a baj és minden pasi élvezné ezt? Ő azt állítja, hogy imádták ezt a volt párjai, de én nem tudom. Nem tudom őt úgy magamhoz húzni, hogy ne kellene valaki más bőrébe bújnom, valami szerepet felvenni, holott néha egyszerűen csak jólesne együtt lenni a barátnőmmel, úgy, ahogyan vagyunk. Amikor megpróbálom "hagyományosan" csinálni a dolgot, akkor meg neki megy el a kedve, hirtelen fáradt lesz és azt mondja, hogy majd legközelebb.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.