Komárom-Esztergom megye a NATO kilövési listáján: a történelem nehéz terhet rótt hazánkra

Magyarország számára valóban hatalmas szerencse volt, hogy a hidegháború a Szovjetunió összeomlásával ért véget - mégis csak jobb, mint hogyha kitört volna a harmadik világháború. Ebben az esetben Komárom mesés városát könnyen az örökkévalóságba temethette volna a NATO, szovjetek hívatlan jelenléte miatt, akik már akkor is a pusztítás nagymesterei voltak.

Komárom gazdag történelmének minden szelete izgalmas, Jókai Mór szülővárosa pedig különleges hely a múltban és a kultúrában egyaránt. A város stratégiai elhelyezkedése lehetővé tette számára, hogy már az ókori időkben fontos katonai és kereskedelmi központ legyen a Duna partján.

Komárom nem csupán egy erőd és egy katonai település, hanem sokkal több annál. Az erődítmények hatalmas, a várost körülölelő védműrendszer pedig monumentális. Ez a rendszer a történelem során többször is fejlesztésre került, és mindig is erős védelmet nyújtott a városnak.

A Monostori erőd építése főként I. Ferenc Ausztria császárának, magyar királynak köszönhető, aki felismerve Komárom stratégiai fontosságát, hatalmas erődítményt alakított ki itt. Az erőd létrehozása évszázadokon át tartott, és bár sosem fejezték be teljesen, a megmaradt részek ma is lenyűgözőek.

Komárom a II. világháborúban is fontos szerepet játszott, és a háború után a Monostori erődöt a szovjetek megszállták, és katonai bázisként használták. A hidegháború idején a NATO is figyelt a városra, mivel a szovjetek hatalmas mennyiségű lőszert tároltak itt, ezáltal Komárom az európai kiemelt célpontok listájának előkelő helyére került.

A II. világháború Komáromra is súlyosan hatott, és a várost az amerikai, brit és szovjet bombázások sem kímélték. A szovjetek megszállása után pedig a Monostori erődöt katonai bázisként használták, hatalmas mennyiségű hadianyagot tárolva itt.

A hidegháború idején a Monostori erőd jelentős célpontra váltott a NATO számára, és komoly figyelemmel kísérték a területet, tekintettel a szovjetek által felhalmozott hatalmas lőszerraktárra - akkora erejű lövedékeket tároltak itt, hogy a NATO listáján az "előkelő" ötödik helyen szerepelt, mint kilövési célpont. A védműrendszer így a XX. század egyik legfontosabb katonai helyszínévé vált, jól szemléltetve Komárom és környékének stratégiai jelentőségét a történelemben.