Megleptem a pasimat a koncertjén: végül ő lepett meg engem egy terhesség hírével, de nem sejtette hogy hallottam

Emma és párja az utóbbi időben a lány elfoglaltságai miatt kicsit eltávolodtak. Így meg akarta lepni párját az egyik fellépésén, azonban ő kapott egy életre szóló döbbenetet. Most az ő történetét olvashatjátok:

Karrierista nő vagyok. Ezt leszögezném már az elején. Tudta ezt a párom, Robi is. Imponált is neki, hogy nem vagyok az elveszett, megmentésre váró nebáncsvirág. Az elején minden szuper volt közöttük. Nagyképűen hallgatta a haverjai beszámolóit az életcél nélküli nőkről, ő pedig minden alkalommal elbüszkélkedett vele, hogy az ő nője mennyivel másabb. Aztán összeköltöztünk és hirtelen mintha arra vért volna, hogy az eddigi közös csínyünket, hogy nekem fontos a munka, fejezzük be és kezdjünk új életet. Amikor mondtam neki, hogy ez nem látszat, én tényleg ennyit dolgozok, azért, hogy elérjem amit akarok úgy tűnt, megértette.

De aztán éreztem, hogy nem. Elmúlt közöttünk az intimitás, mindig feszültség volt, lakótársi viszony. Ő művészember, zenész. Én pedig pénzügyi szakon végeztem. Tudtam, hogy neki a koncertek megélhetések, de mintha ő nem tudta volna, hogy nekem a papírok és a számok jelentik ugyanezt.

Egyik nap aztán egy feszélyezett hangulatú reggeli közben kinyögte, ami nyomta a szívét: egy kapcsolatnak nem így kellene kinéznie (ebben én is egyetértek) és szeretné, ha egy kis időt külön töltve átgondolnánk, hogy merre tovább.

Vezetés közben hallgattam a rádiót és egyszer csak a feleségem hangja szólalt meg benne: üzent valakinek én pedig karamboloztam

Olvass tovább...

Úgy éreztem összetört a szívem. Én nagyon szerettem őt, szerettem volna, ha ez működik, de sajnos nem vagyok az a brazil sorozatokból ismert vehemens, tűzrőlpattant, szenvedélyes nő. Így csak bepakoltam a táskámba és a buszmegállóban sírtam. Ahogy telt múlt az idő, kezdtem belátni ,hogy valóban elhanyagoltam a férfit, aki sokat jelentett nekem. Beszéltünk majdnem minden nap, bár csak formális dolgokról, de úgy gondoltam meglepem őt és az egyik koncertjére odaállítok valami grandiózus ajándékkal. Meg is láttam a Facebook-on egy eseményt, amire szépen felkészültem. Új ruha, új smink, új cipő, ajándék.

Korábban ha összevesztünk és beléptem a tánctérre azonnal észrevett, most azonban nem is találkozott a tekintetünk. A koncert végéig néztem és büszke voltam rá, hogy ez az én pasim. Aztán eljött az utolsó szám utáni konferálás, bemutatják a zenekari tagokat. Végül a párom vette magához a mikrofont. Nagyot dobbant a szívem. Örültem, hogy ő is el akarja ezt rendezni.

Szót kért és jelezte, hogy van egy agy bejelentése. Fülig pirultam. Nem is tudtam, hogy ennyi embernek elmondta a szakítást. Majd folytatta:

Összeszedtem minden erőmet és lerohantam a buszról. Semmi nem kötött ehhez a társasághoz, így nem volt okom újra találkozni velük. Nem is tettem. Az átverés azonban, hogy azt hittem, még van esélyünk, még nagyon fáj. Nem tudom, hogy ez valaha enyhülni fog-e. A munkám még megvan. Minden erőmmel abba temetkezem. Azonban a szerelmem gyermeke hamarosan megszületik, az érzéseimnek pedig nem tudok parancsolni, még mindig őt akarom.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.