Azahriah lebukott, durván másol a sztárolt előadó: ezt a számot használta fel újra

Ha azt mondjuk, mai magyar könnyűzene, akkor az első egyértelmű asszociációnk mindenképp Azahriah kell hogy legyen. A még mindig csak 22 éves újpalotai Baukó Attila az "állatorvosi lova" az új generációs magyar zenészeknek, akik nem valamilyen nagy zenevállalat által megcsinálva érnek el nagy sikereket, hanem az internetről indulva, kvázi (egy darabig) magukat menedzselve töltik meg "másfél hónap grind" után a Parkot - vagy kicsit több munkával háromszor az Arénát egymás után.

Azahriah példátlan népszerűsége miatt nem mentes a támadásoktól - bár azért egyelőre még mindig úgy tűnik, hogy a rajongói számosabbak. A hazai zenész szakma számos prominens (és számtalan ismeretlen) képviselője fejtette már ki  kérdezett vagy kéretlen véleményét Azahriah zenéjéről - a mi zenei szakértőnk is felhívta a figyelmünket egy érdekes dologra két számával kapcsolatban, amit közlésre érdemesnek találtunk.

Sokan gondolkodtak azon hogy vajon mi lehet Azahriah sikerének a titka - a válasz minden bizonnyal összetett. Szokás mondani, hogy a tehetség munka nélkül semmit nem ér, és ez száz százalékig így is van, viszont a rossz hír, hogy Baukó Attila az elvégzett munkája mellé bizony még tehetséget is kapott - nem olyat, mint a Zeneakadémiát korkedvezménnyel a kiemelt tehetségek osztályában elkezdő előadóművész, hanem egy olyan művészi látásmódot a világba nézéshez, amit még hatékonyan is, sok embernek tetsző módon képes kifejezni, mellé tanult meg hangszeren (én magam láttam videót a YouTube-on, ahol gitárszólót próbálgat az egyik dalához - nem az a "4-akkordos tábortűzi gitáros a fiú, igen profin kezeli a hangszert) játszani, és énekelni a szintén" ajándékba kapott" hangszínén.

Akármennyire is kaptunk jó lapokat, azért néha nem árt, ha van egy-két jól bevált recept a tarsolyunkban, ami tudjuk, hogy megy, jól csináljuk, szépen tudjuk kivitelezni - gondoljunk csak például az AC/DC-re, akik az első pillanattól gyakorlatilag ugyanazt a dobtémát nyomják minden számban, és hát elég szép karriert tudhatnak magukénak

Nos, ha nem is ennyire mindenhol jelenlévőt, de egy ilyen receptet Attilánál is megfigyeltünk, legalábbis két számában, ami a "Pullup" és a "gát". Első körben hallgassuk meg a két szóban forgó nótát:

 

Első hallgatásra talán nem sok köze van a kettőnek egymáshoz: az egyik egy pörgős dal, több nyelven énekel benne, pörög a nyelv ezerrel, a másik pedig egy "odamondós", de szép akusztikus ballada.

A két dal nem ugyabban a hangnemben van: a "gát" C-dúr (a-moll), míg a "Pullup" F#-dúr (Eb-moll). Ha leírom a két dal harmóniamenetét, az így néz ki (hármashangzatok értendőek alatta):

Am G Em F G
Ebm Db Bm H Db

Így első blikkre sok köze nincs egymáshoz - nézzük meg mi a helyzet, ha gyakorlatba ültetjük a gyakran hallott "a zene matematika" mondást. Ezt gyakran halljuk, mégis ritka tapasztalat az oktatási intézményekben, hogy a "matekosok" imádjanak dalra fakadni ének - órán.

A nyugati zene alapvetően a 12 hangból álló úgynevezett kromatikus skálára épül - ez van, ebből dolgozik Zámbó Jimmy, Johann Sebastian Bach, Bunyós Pityu, Azahriah, és Kobajasi Kenicsíró is (keleten nem ismeretlen a negyed vagy még finomabb herzkülönbségeket is megkülönböztető mikrotónia, de ez most nem képezi a cikk tárgyát). Ebből a 12 hangból össze lehet rakni mindenféle hangsorokat - a kollektív nyugati civilizáció ezek közül a 7 hangból álló "dúr"-nak nevezett hangsort ítélte meg annak, amire fel fogja építeni óriási zenei kultúráját. Ez lenne az a bizonyos dó ré mi fá szó lá ti (dó) - a dúrskála.

A szolfézs azért nagyszerű dolog, mert továbblép az általános leíró zenetudomány absztrakt jellegén: az ugyanis mintegy (matematikai nyelven szólva) axiómaként meghatározza ezt a 12 zenei hangot, Hz, vagyis herzel definiálva azt - 440 Hz a zenei A hang (ez volt régen az úgynevezett tárcsahang frekvenciája is, amikor felvettük a vezetékes telefont), ehhez képest van a többi hang is defininálva.

A dúrskála fogalma azonban nem kezdőhang szerint van meghatározva, hanem az abban hajat foglaló 7 hang egymáshoz való viszonya által: az úgynevezett 7 fok között mindig azonos félhang távolság kell hogy legyen, az a fül számára mintegy ugyanúgy fog hangozni, bármilyen frekvenciáról is legyen indítva (ezért van A-dúr F-moll stb. skála: a meglévő 12 hangból barmelyikről indítva lehet bármilyen típusú hangsort képezni - "biológiaiul" minden A-moll skála moll skála, de nem minden moll skála A).

A dúr skála 7 foka úgy van meghatározva hogy a 3. és a 4. fok között fél hang a távolság (ebből az is következik, hogy amikor újraindul, a 7-ről az 1 megint fél hang távolság), ezek adják a jellegzetességét, nem az, hogy milyen hangról indul: a szolmizáció pont erre épül, vagyis aki tud szolmizálni, annak mindegy milyen hangnem, érti a köztük lévő relációt.

Ezt a hét hangot ha megnézzük a zongorán, és tőlük ugyanakkora távolságokat megszólaltatok még 2 hangot, akkor már 3 hang szól egyszerre: ebből a harmóniából állnak az akkordok. Ha a dúr skála minden hangjával végigviszem ezt a gyakorlatot (és itt jön be a matematika: ezt a 7 hangot ugyanis nyugodtan jelölhetem számmal is, hiszen nem a fizika (Hz) definiálja, hanem a fokok közti reláció), akkor minden fokhoz kapok egy fajta akkordot - a dúr nagy római szám, a moll akkord kis római szám:

I ii iii IV V vi

Nézzük meg eszerint a jelölés szerint a két Azahriah dal harmóniamenetét:

vi V iii IV V - Pullup

vi V iii IV V - gát

Ugyanaz az akkord menet, csak más hangnemben! Ez egyébként zenében a világ legtermészetesebb dolga, itt például 3 zenész-komikus demonstrálja nekünk, hogy ugyanarra az akkordmenetre hány világslágert rá lehet énekelni:

Azahriah tehát ugyanarra az akkordmenetre írt két különböző dallamot - nyilván más a dallam és más a hangnem, viszont kiválóan énekel az egymástól egyébként 6 félhang, egy úgynevezett tritónusz távolságra lévő hangnemben is.

A gát-ban ráadásul még van egy plusz zenei betét is, amiben spanyolul énekel: nem véletlenül ismerős, az úgynevezett "andalúz-kadenciát" is számtalan dal és zenemű használja fel, többek között ez is (itt akár listában is böngészhető, a Van der Graaf Generatortól Ray Charleson át Michael Jacksonig színes a lista):

^{(kb. a 20. másodperctől jön be az akkordmenet, az énekkel együtt)}

Ebből kitűnik számunkra, hogy Azahriah is már bevált dolgokra épít: az már csak az ő kreativitásán, előadói és dalírói képességein múlik, hogy ebből mit hoz ki, és egyelőre úgy tűnik, az embereknek eléggé tetszik - ha minden igaz, a fiatal előadó egyre inkább úgy érzi (némileg talán joggal is), hogy talán európai karrierben lenne érdemes gondolkodnia: ennyire fiatalon ekkora siker valóban példátlan, ráadásul a hasonló gyorsasággal felfutó adott esetben még nála is fiatalabb rapperek zenéje a nyelvi akadály miatt sem feltétlenül alkalmas a külföldi sikerre, míg Azahriahnál ez sem probléma, itthon is van olyan slágere, ami legalább annyi angol, mint magyar szöveget tartalmaz.

Ami biztos: mi mindkét számot nagyon szeretjük, és további sok sikert kívánunk Azinak!