A feleségem megkérdezte lefeküdhet-e a bátyámmal: jó oka van a szörnyű vágynak, mégsem tudok igent mondani

Márk és felesége boldog házasságban éltek, egészen egy napsütéses szombat délutánig, amikor a felesége rettenetes kéréssel fordult hozzá. Most az ő történetét olvashatjátok:

Az elmúlt időszakban nagyon megviselt egy döntési helyzet, amibe kerültem, és úgy érzem, hogy most nekem is szükségem van a közösségetek segítségére és támogatására. Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: 36 éves vagyok, és egy csodálatos, 33 éves nővel vagyok házas, akivel már 5 éve osztozunk az életünkön. Mindig is vágytunk egy gyermekre, de az utóbbi másfél évben már hiába próbálkozunk régóta, nem sikerült teherbe esnie. A legutóbbi orvosi vizsgálatok azt mutatták, hogy valószínűleg probléma az én oldalamon, de további részletek még nem állnak rendelkezésünkre.

A barátnőim leültettek és mondtak valamit a pasimról: most nem tudom eldönteni, hogy őket ejtsem vagy a páromat

Olvass tovább...

Ez az egész helyzet óriási bizonytalanságot és fájdalmat hozott számunkra. Az egymás iránti szeretetünk és vágyunk egy kis családra továbbra is erős, de a csalódások és az elkeseredés lassan megmérgezik a reményt. A feleségemmel együtt mindkettőnk szívében ott él a kívánság, hogy egy nap szülők lehessünk, de ezzel párhuzamosan az aggodalom és a kétség is egyre növekszik,mert a terhesség nem akar összejönni.

A legutóbbi fejlemény azonban új szintre emelte a kételyeimet és az elbizonytalanodásomat. A feleségem azt javasolta, hogy lefekszik a bátyámmal - a saját testvéremmel, hátha tőle teherbe tud esni, és úgymond "családban marad". Ez a javaslat teljesen felkavarta az érzéseimet, és teljesen összezavart. Nem tudom eldönteni, hogy helyes-e ebbe beleegyezni vagy sem. Nem csak azért, mert a testvéremről van szó, hanem mert érzelmileg teljesen összezavarodtam. Tudom, hogy a nő két dologért képes mindenre: azért, hogy legyen gyereke, és azért, hogy ne legyen. De ez a helyzet most teljesen elbizonytalanít - mégiscsak megcsalás, de lehet, ez az utolsó esélyünk?

Ezért fordulok hozzátok, az olvasókhoz, a közösséghez, mert remélem, hogy talán valaki más is átérzi az érzéseimet vagy tapasztalattal rendelkezik ebben a nehéz kérdésben. Az elmúlt hetekben csak kételyek és aggodalmak körül forog a fejem, és szükségem van valami iránymutatásra vagy megértésre.

Egyébként egy lelkes író vagyok, aki imádja a szavak erejét és a történetek mesélését. A munkám során rengeteg érzelmet és gondolatot öntök a papírra vagy a billentyűzetbe, de most úgy érzem, hogy saját életemben talán legnagyobb történetet kell megírnom. Ez az út pedig minden segítséget megérdemel, amit csak kaphat.

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a levelet, és köszönöm előre is a támogatást és a segítséget ebben a nehéz időszakban.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.