Benyitottam a szomszédhoz és ott találtam a feleségemmel a kanapén: a magyarázatuk vérlázítóan sértő volt

Balázs egyik nap korábban ért haza a munkából és a szomszédja ajtaját félig nyitva találta. Szólni akart a férfinak, ezért bement a lakásba és az élete örökre megváltozott. Most az ő történetét olvashatjátok:

A feleségem, akit életem párjának, a legfőbb bizalmasomnak, a legjobb barátomnak tartottam, elárult. Nem egyszerűen elárult, hanem megsemmisített. Egyik nap korábban értem haza a munkahelyemről és Gézának, a szomszédomnak félig nyitva volt az ajtaja. Elég jóban vagyunk, gyakran jött át a feleségével, azonban mostanában elég rossz időszaka volt. Az asszony elhagyta őt, egyik nap lelépett. Azóta még többet támogatjuk, meghívtuk vacsorázni, társasozni, hogy ne legyen egyedül. Szóval benyitottam, hogy szóljak neki, hogy ez így veszélyes. Beléptem a lakásba és a nappaliból hallottam hangokat. Arrafele mentem és egyszer csak a nappaliba belépve valami szörnyűség fogadott. A feleségem és ő nagyon félreérthetetlen helyzetben feküdtek a kanapén, ruha nélkül.

Köpni nyelni nem tudtam és ők is nagyon megrémültek. Kiabálnom kellett volna és tombolnom, de én csak leültem egy székre és csendben néztem magam elé. Ők elkezdtek felöltözni és néma csend volt a szobában. Amikor megtaláltam a hangomat, akkor megkérdeztem?

De miért?

Ekkor a feleségem valami olyan rideg hangon felelt, amilyet még sose hallottam a szájából. Szerinted miért? Csattant fel. Szerinted mégis miért te barom? Hmm? Ötleted sincs, Jól van, akkor elmondom miért. Szerinted minden rendben van otthon? Szerinted egy felnőtt férfi így reagál a hálószobai problémákra mint te? Hmm? Válaszolsz vagy csak ott ülsz? Az önbecsülésednél már csak a tudod mid kisebb, Végeztünk, elhagylak.

Mintha gyomorszájon vágtak volna. Tudtam miről beszél. Elégedetlen volt a teljesítményemmel és a méretemmel is. Én pedig makacs módon nem foglalkoztam a panaszával, annyira kellemetlennek éreztem, úgy voltam vele, hogy majd megszokja, vagy megoldódik. Szemmel láthatóan megoldotta ő maga.

Géza a szomszéd is felkuncogott és a feleségem is nevetett, ez zökkentett vissza a valóságba. Kimentem a lakásból és becsuktam az ajtót. Vártam, hogy hazajön és megbeszéljük kettesbe, de nem jött haza. Otthagyta minden cuccát. Soha többet nem jött haza. Bekopogtam Gézához pár nappal később, de nem nyitott ajtót. Rá nem sokkal láttam, hogy idegen emberek mennek be a lakásába, őket kérdeztem meg, hogy mi folyik itt: eladják a lakást.

Hasogatott a fejem: ezek nem csak simán összeszűrték a levet, hanem teljesen új életet kezdtek. Együtt. Soha többet nem láttam egyiküket sem, a feleségem nem kevés pénzt fizetett a válóperes ügyvédnek, hogy ne kelljen velem találkoznia.

Esélyem sem volt vele megbeszélni, vagy bármit tenni.

Egy életre megtanultam a leckét: bár még nem állok készen az ismerkedésre, de dolgoznom kell magamon és sokkal jobban odafigyelni a másik igényeire. Haragszom a feleségemre, de utólag látom, hogy mennyit szenvedett mellettem a nemtörődömségem miatt. És nem tudott már tovább várni, így a kezébe vette a boldogságot. Rettenetesen romokban van az önbizalmam, nem tudom le merek-e egyszer vetkőzni még valaki előtt, de élnem kell tovább az életemet, mert őt már soha nem kaphatom vissza.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.