A férjembe az egyik rokona szerelmes: az egész család komplett idiótának néz, pedig egyértelmű mi folyik itt

Veronika egy ideje nagyon kellemetlen és kínos dologra figyelt fel. A család nem hajlandó róla tudomást venni, nincs akihez fordulhatna. Most az ő történetét olvashatjátok:

Teljes elkeseredettséggel szemlélem azt, ami körülöttem folyik és annyira szorult, kellemetlen, megalázó helyzetbe vagyok belekényszerítve, ahonnan nem látom a kiutat. A férjem családja nagyon összetartó. Ez az elején imponált, befogadtak engem, sok a közös program, együtt ebédelés, vacsorázás, bográcsozás, beszélgetés, tényleg sok időt töltenek együtt. Szívesen mentem ezekre az alkalmakra, jól éreztem magam, mintha kaptam volna egy második családot. Egyik alkalommal aztán még a szokásosnál is nagyobb bulit csaptak: hazajött ugyanis férjem unokatestvére, aki egy nívós szakmai gyakorlaton volt kint, Japánban. Az egész család nagyon várta és én is izgatott voltam, hogy megismerhetem, annyit hallottam már róla.

Hallottuk a ház előtt megálló taxit, majd az ajtó nyitódását és akkor egyszer csak megláttam. Gyönyörű volt. Komolyan. Göndör, hosszú haj, vékony, izmos, sportos, tökéletes teste volt és áradt belőle a magabiztosság és a nőiesség. Kellemes parfümfelhő vette őt körbe.

A legjobb barátnőm és a pasija arra gerjednek be ha előttem vitáznak: a múltkori akciójuk minden jóízlés határán túlment

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Már nyújtottam volna a kezem, hogy bemutatkozzak, de ekkor a férjemre nézett és széles mosollyal mondta neki:

Geri, azt hittem ez lehetetlen, de jobb pasi lettél, mint mielőtt elmentem. - majd odarohant hozzá és a nyakába ugrott. A férjem is felkapta, megpörgette és össznevettek.

Mira, te is bomba vagy. Nem volt nálad szebb nő Japánban mi? - mondta félmosollyal és kacsintva.

Nagyon kellemetlen volt, mintha rólam teljesen elfelejtkeztek volna, végül be se mutattak. Úgy tűnt, mintha direkt nem vett volna rólam tudomást a lány. Nyilván mindenki rá figyelt, mesélte a nagyvilági kalandjait, az izgalmas történeteket, a milliós üzleteket, csüngtek minden szaván.

A párom gyereke megfenyegetett és senki nem hisz nekem: amikor kettesben maradunk, akkor egy igazi sátánfajzat

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Eljött az este vége, úgy volt megbeszélve, hogy ottalszunk. Mikor már álltunk volna fel a vacsoraasztaltól, Mira egyszer csak rácsapott a férjem fenekére és jól hallhatóan odasúgta neki.

Az én szobámba alszol, mint gyerekkorunkban? majd hangosan kacagott és a férjem is nevetett vele. Átkarolta a derekát, majd annyit mondott neki, hogy:

Rossz vagy Mira, nagyon rossz.

Nem tudtam mire vélni ezt a túl közeli viszonyt és olyan illetlen gondolataim támadtak, amit kimondani sem mertem. Nagyon impulzív nő vagyok, így tudtam, hogy ez egyszer ki fog robbanni belőlem. Ez néhány héttel később történt meg, amikor egy családi grillezésre voltunk hivatalosak.

Mira is megérkezett és úgy döntött, hogy a férjem ölébe foglal helyet, aki készségesen hagyta ezt. Ekkor lett elegem és hangosan, emelt hangon rájuk szóltam:

Nem hagynátok ezt abba? Unokatestvérek vagytok az isntenért, ez undorító.

A férjem titokban felírt egy plusz nevet az esküvői vendéglistánkra, akit az oltárhoz sétálva láttam meg, faképnél hagytam őket a ceremónia után

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A hangulat egy pillanat alatt megfagyott és egyszerre támadt nekem a férjem és Mira anyja is: elhordtak mindennek, meg hogy mégis mit képzelek, csak féltékeny vagyok meg egyébként is, Mira családtag én pedig "csak" a házasság révén kerültem be hozzájuk. Arra is utasítottak, hogy ezt a gusztustalan gyanúsítgatást fejezzem be, mert még egy szó erről és soha többet nem látnak szívesen. Legnagyobb megdöbbenésemre a férjem is félrehívott és megkért, hogy menjek haza és azt mondta beszélnünk kell, mert soha ilyen kellemetlen helyzetbe nem hozta még őt senki és megváltozott minden, amit a házasságunkról gondolt.

Ennyire rossz érzésem még sosem volt, sírva mentem ki a vasútállomásra. Tudom, hogy nem vagyok hülye, látom, amit látok, igenis megkörnyékezte a férjemet a rokona. De esélyem sincs ellene, az egész család mellette áll. A férjem másnap írt, hogy marad még egy napot, engem meg felemészt a féltékenység, hogy nem tudom mit csinálnak. Rettegek, hogy mi lesz, amikor hazaér, nem akarom elveszíteni, de ez a nő nem lehet tovább az életünk része.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.