A középkori szombat esti láz, ami még a Fricska-fiúnak is sok lett volna

A tudósok és történészek még mindig kutatják, mi indította el az embereket arra, hogy önmagukat halálra táncolják Strasbourgban. A történelem során ráadásul nem csupán ebben a városban fordult elő ilyen különös eset: a középkorban Aachenben a 14. században és Schaffhausenben a 15. században is hasonló események történtek.

Júliusban,  1518-ban hirtelen és megállíthatatlannak tűnő táncvágy kapta el Strasbourg városának lakóit: a fellángolás akkor kezdődött, amikor egy Frau Troffea néven ismert asszony kilépett az utcára, és néma módon kezdett táncolni, forgolódni és remegni.

Egy hétig folytatta a szólótáncot, és hamarosan további harminc polgár csatlakozott hozzá. Augusztusra a táncoló járvány már 400 áldozatot szedett. Mivel más magyarázat nem volt, a helyi orvosok a "forró vér" elméletére hivatkoztak, és azt tanácsolták az érintetteknek, hogy próbálják ki a "lázat" táncolással kiűzni.

Később építettek céhcsarnokokban színpadot, és profi táncosokat hívtak meg előadni. A város még egy zenekart is alkalmazott, hogy kísérje a táncot, de hamarosan a maraton kimerítő hatása jelentkezett. Sok táncos összeesett a kimerültségtől, néhányan agyvérzésben és szívrohamban vesztették életüket. A furcsa jelenség csak szeptemberben ért véget, amikor a táncosokat egy hegytetőn lévő szentélybe vitték, hogy imádkozzanak a feloldozásért, mivel úgy vélték, hogy a Sátán szállta meg őket.

A strasbourgi táncos pestis valóban úgy hangzik, mintha kitalálták volna, de jól dokumentálták a 16. századi történelmi feljegyzések. Nem ez az egyetlen ismert esemény ilyen jellegű esemény. Hasonló történések fordultak elő Svájcban, Németországban és Hollandiában is, bár kevés volt olyan mértékű - vagy halálos -, mint az 1518-ban történt.

John Waller amerikai történész szerint, aki könyvet is írt a témáról, nagy valószínűséggel a magyarázat Szent Vitushoz kapcsolódik, egy katolikus szenthez, akiről a 16. századi európaiak azt hitték, hogy képes megátkozni az embereket táncos pestissel, és egyfajta kollektív pszichózisként értelmezhető. A betegségek és az éhínség borzalmaival kombinálva, amelyek 1518-ban Strasbourgban pusztítottak, a Szent Vitus babonája stressz által kiváltott hisztériát okozhatott, amely az egész várost megrázta.

Más elméletek szerint a táncosok vallási kultusz részesei voltak, vagy akár véletlenül elfogyasztották a varjúköröm nevű gabonaparazitát, ami görcsöket és hallucinációkat okozhatott. Noha néhány szakértő nem feltétlenül ezt tartja a fő oknak, hiszen nem minden járvány tört ki akkor, amikor a gomba aktív volt, és nem minden régióban fogyasztottak olyan élelmiszereket, amelyeket megtámadhatott a parazita, a pontos okokra vonatkozóan azonban még mindig nincs egyértelmű válasz.

^{forrás: evamagazin.hu}