Így vakult meg valójában Kölcsey Ferenc: saját anyja nyomorította meg a jobb sorsra érdemes költőt

A mai orvostudomány számára is vannak még megfejthetetlen esetek, így szinte agyzsibbasztó belegondolni arra, hogy pár 10 éve még hol járt a gyógyítás és milyen népi hiedelmek alapján szerették volna a betegségeket gyógyítani. Azokban az időkben még jóval több betegség számított halálosnak, egy egyszerű bárányhimlő is könnyen a gyerek életébe kerülhetett. Ezt a betegséget még ma is több tévhit lengi körbe, vannak szülők, akik betegesen óvják gyermeküket attól, hogy átessenek a fertőzésen, vannak, akik pedig igyekeznek hogy a gyermekük minél hamarabb elkapja, mert a felnőttkori lefolyása még ma is hordoz magában némi kockázatot.

Ez a betegség kapta el Kölcsey Ferencet is, amikor még kisgyerek volt.

Az akkoriban szokásos bevett népi gyógymód a mai szemmel nézve egészen szörnyű volt. Amikor a bőr már felhólyagosodott, akkor a beteg gyereket betették a kemencében és rövid ideig bent hagyták. Ez segített a kelések gyorsabb felszakadásában, egyben pedig kevésbé viszketett tőle a bőr. Ezután pedig (elviekben) hamarabb meggyógyult a kis beteg. Mivel ez valóban elterjedt módja volt a fertőzés és a gyógyulás felgyorsításának, így Kölcsey édesanyja is emellett döntött, remélve, hogy kisfia számára elviselhetőbbé teszi a kínzó tüneteket.

A kis Kölcsey-t betették a kemencébe, ám amikor kivették, valami egészen szörnyű dologgal szembesültek.

Egy szikra belepattant a gyermek szemébe, ez pedig olyan súlyos károkat okozott, hogy Kölcsey elvesztette a fél szeme világát. A költő teljes életet élt, bár meggyógyítani sosem tudták: a szerencsétlen baleset következtében örökre félszeműként élte a mindennapjait, azzal a tudattal, hogy (bár jószándékból, de) saját anyja nyomorította meg.

A Himnusz írója igyekezett ezen testi hibáján felülemelkedni, a testi és lelki sebeit pedig, ami ez okozott, felhasználni arra, hogy szívvel lélekkel írt csodás költemények szülessenek a tollából.

A videót, amelyben a szörnyű történetet elmesélik, ide kattintva tekintheted meg, biztos, hogy erről sem a történelem, sem az irodalom órán nem hallottál: