A bébiszitterem nap nap után szemérmetlenül meglopott, utoljára egy 500 ezer forintos családi kincs tűnt el

Léna sikeres üzletasszony, aki a karrierje miatt igénybe vett bizonyos szolgáltatásokat, hogy könnyebbé tegye a mindennapokat magának és a családjának. Arra azonban álmában sem gondolt, hogy akiben teljes mértékben megbízott, az árulja majd el. Az elkeseredett édesanya levelét változtatás nélkül közöljük:

Hozzászoktam már, hogy a világ kemény hely és azok szúrnak hátra, akitől a legkevésbé várná az ember. Nem adták olcsón azt a vezérigazgatói pozíciót, ameddig felküzdöttem magam, de egy vezető kaliberű ember, főleg ha nő, akkor megtanul átlépni a sérelmein. De ami most történt, az még engem is megviselt. Az előléptetésem és az, hogy teherbe estem, majdnem egy időbe esett. A környezetem azt várta tőlem, hogy főállású anyuka legyek, de arról szó sem lehetett. A terhességemet végig dolgoztam, a baba születése után pedig elkezdtem bébiszittert keresni. Takarítónőnk eddig is volt, egy nagyon kedves, idős hölgy, először természetesen őt kérdeztem meg, de visszautasította az ajánlatot. Nem volt harag, a munkáját, amire felvettük maradéktalanul és kifogástalanul elvégezte.

Feladtam egy álláshirdetést, nem szerettem volna ügynökséggel dolgozni, úgy gondoltam, hogy majd annak szeretnék többet fizetni, aki idejön, anélkül hogy azt valaki megnyesné. Kivettem egy nap szabadságot, hogy az összes jelöltet végighallgassam. Tudom, hogy maximalista vagyok, de azt is tudtam, hogy az otthonomba, a gyermekemhez fogom őt beengedni, így minden kritériumnak meg kellett felelnie. Azt keresem, akivel elsőre kialakul a szimpátia és a bizalom. Ez a 7. jelölt volt. Kedélyes, intelligens, ápolt megjelenésű lány, káros szokások nélkül. Vicces volt, lehengerlő, de nem túlzó, 10 perc után kiderült, hogy ő lesz az ideális. A többi jelentkezőt is meghallgattam, de nap végén fel is hívtam, ő pedig boldogan elvállalta az állást. Egy hét múlva pedig munkába is állt. Nem tudtam volna belekötni a munkavégzésébe: még a takarítónőnek is besegített időnként, sütött, főzött, úgy éreztem, hogy megnyertem vele a főnyereményt. Nyugodtan indultunk el a férjemmel dolgozni, éppen ezért amikor először feltűnt valami furcsa dolog, akkor sem jutott eszünkbe, hogy rá gyanakodjunk.

A családi körben megszokott a "kis csecsebecsék" szeretet, ezek azonban a világ összes tájáról lettek összegyűjtve, némelyik pedig igen nagy értéket képvisel és nem pótolható, ha elveszik. Nem is tudom, hogyan vettem észre, hogy egy Indiából származó Buddha szobor hiányzik. Örökség volt a nagymamámtól, aki kint élt egy darabig, így amellett, hogy a néhány centis tárgy olyan 500 ezer forintot ért, az eszmei értéke felbecsülhetetlen volt. Nem értettem mi történhetett, megkérdeztem a férjemet is, hogy nem-e tette át valahova, de sejtettem, hogy nem ez lesz a megoldás. Megkérdeztem a takarítónőt, aki elmondta, hogy ahhoz a polchoz nem nyúl, hiszen azt előre megbeszéltük, a bébiszitternek pedig nem láttam át mi keresnivalója lett volna ott. Viszont... abba a vitrinbe volt beszerelve egy apró kamera, így tudtam, hogy bárki is tüntette el, a lebukása ott van a felvételen. Nehéz szívvel néztem vissza a felvételt és bebizonyosodott, amire álmomban sem gondoltam volna. A bébiszitter tette el. Felfordult a gyomrom a gondolattól, hogy egy tolvajt engedtem be a házamba. A lopás megbocsáthatatlan lett volna, de reméltem, hogy a szobrot még visszaszerezhetem. Azonban a takarítónőm is elkövetett egy hibát, amiért nem tudom hibáztatni: szeretett volna segíteni nekünk, így felhívta a szittert, hogy tud-e róla bármit. Ezután soha többet nem jött hozzánk. Az egész lakást átnéztem és bizony nem az volt az egyetlen ami eltűnt. Ékszereket is elvitt. Nem tudtam elérni és még az is kiderült, hogy hamis nevet adott meg. Nem akadtam a nyomára, de az nem fért volna bele az életembe, hogy a rendőrségre járjak, elengedtem a dolgot. Most éppen új munkaerőt keresnék, de már fogalmam sincs, hogy mire figyeljek, nehogy legközelebb is hasonló helyzetbe kerüljek. A vitrinre mindenesetre került egy zár és csak reménykedem benne, hogy legközelebb jobban döntök.