Szembeköptek a Margit-szigeten miközben sétáltam: feltett egy kérdést, majd szó nélkül haladt tovább mintha semmi nem történt volna

Ágota sportszerető ember lévén a szokásos vasárnapi sétáját tette a Margit szigeten, amikor egyszer csak valami olyan történt vele, amit senki nem érdemelne meg. A levelét változtatás nélkül közöljük:

Sziasztok! Még most is remegek és nem tudom, hogy valamikor fel fogom-e tudni dolgozni, ami történt. Majdnem minden nap futok és mivel közel lakom a Margit szigethez, így az igazán ideális választás nekem. Bár Budapest egy főváros és tudom, hogy egy ekkora népességű városnál elkerülhetetlen néha valamilyen inzultus, vagy atrocitás, én azonban eddig füttyögésnél meg utánam szólásnál durvább dologgal nem találkoztam. Elindultam a gyönyörű napfényben, gyors sétát terveztem, szépen haladtam ekkor egyszer csak észrevettem egy férfit a bokorban aki a futókat bámulta. Rossz érzésem lett, de nem foglalkoztam vele, haladtam tovább. Azonban mikor odaértem a férfi elém lépett és valamit motyogott. Elsőre megijedtem, de aztán felülkerekedett bennem a segíteni akarás, megkérdeztem, hogy tudok-e valamit segíteni.

Erre az ismeretlen férfi rám nézett és egy hatalmasat köpött, egyenesen az arcomba. Lesokkoltam a döbbenettől, attól pedig még jobban, hogy az arcán semmiféle érzelem nem látszódott. Ezután kihúzta magát majd ennyit kérdezett:

Megfordult és visszasétált a bokrok felé. Percekig álltam, végül egy futó kiabált rám, hogy balesetveszélyes a futópályán ácsorognom és nem is illik. Leültem egy padra és megtöröltem az arcom. A férfit sehol sem láttam.

A sárga földig lehordta az anyukát egy pesti óvónő, az ok ami miatt a megalázó jelenetet át kellett élnie hihetetlen

Olvass tovább...

Elsírtam magam, mert nem értettem mi ez az egész. Sosem találkoztam ezzel a férfival, nem ismertem, hogyan válthattam ki belőle mégis ekkora indulatokat? Mit tettem? Mivel bosszantottam fel? Átlagos sportruházat volt rajtam, semmi smink, sportcipő. De bármit viselek, ezt nem érdemeltem volna meg.

A váratlan támadás még hosszú ideig a fejemben járt és azóta sem fér a fejembe, hogy mégis mi célja volt ezzel? Vélhetően valamilyen mentális zavara volt és nem volt tisztában azzal, hogy mit csinál, de akkor is. Félek, hogy nem merek majd visszamenni a kedvenc futóhelyemre, mert az őrült gondoskodott róla, hogy egy életem végéig emlékezetembe vésődő rossz emléket szerezzek ott.