A sárga földig lehordta az anyukát egy pesti óvónő, az ok ami miatt a megalázó jelenetet át kellett élnie hihetetlen

Megdöbbentő levelet kaptunk olvasónktól, ezt változtatás nélkül közöljük. A levél nem tükrözi szerkesztőségünk véleményét.

Látom, hogy többször kaptok ilyen olvasói levelet, én is megírnám a saját történetemet, egyúttal tanácsot is adhatnak a kommentelők, hogy valóban rossz anya vagyok?

A kislányom, hívjuk Petrának, igazi csajos csaj és én sem vetem meg a divatot és a sminktermékeket. Mivel a gyerekek mindent utánoznak, amit otthon látnak, így a kislányom elég hamar eltanulta tőlem a "készülődési" rutinomat és ő is részt szeretett volna venni ebben. Természetesen az egészsége az eslő, mégis úgy gondolom, hogy az önkifejezés nagyon fontos, így vettünk neki a játékboltban gyerekeknek való sminktermékeket és amikor anya készül, akkor ő is.

Elmagyaráztam neki, hogy nem mindenhova szabad kifesteni magunkat, például az óvoda sem ennek a helye, természetes volt, hogy oda nem küldöm a gyereket kimázolva.

Bicskanyitogató kioktatást kapott a városligeti játszótéren, köpni-nyelni nem tudott a letámadott édesanya

Olvass tovább...

Viszont... egyik nap hibáztam? Én nem is tudom. Előző este megint sminkelőset játszottunk és a kis, gyermek körömlakkal kifestettem a körmöcskéjét. Amit nem mostunk le, szinte átlátszó az egész, halvány babakék színe van.

Másnap bevittem az oviba, semmi különös nem történt, lement a nap, mentem érte a szokásos időben, azonban Klári néni (nevezzük így) ott állt a gyerekem mellett és szemmel láthatóan majdnem felrobbant. El nem tudtam képzelni mi a baj.

Több szülő is volt ott, amikor nekem esett, kicsit sem fogta vissza a hangját. Megkérdezte, hogy azt akarom-e, hogy a lányom is ilyen cicababa legyen-e mint én és hogy adok-e át neki normális értékeket az alapozó és a rúzs használatán kívül.

Nem vagyok egy harcias teremtés, így nem tudtam hirtelen megszólalni. Erre megfogta a kislányom kezét és magasan feltartva megmutatta. Ideküldi lakkozott körömmel? Mit gondol maga mi ez a hely? Itt ezt nem tűrjük.

Próbáltam segélykérően körülnézni, de a szülőktől is csak elítélő pillantásokat kaptam. Nagyon szégyelltem magam. Elnézést kértem Klára nénitől, mint egy rossz gyerek, majd megígértem, hogy körültekintőbb leszek.

Ezekkel a szavakkal búcsúzott. Hazafele a kislányom kérdezte mi volt a baj, én pedig alig tudtam visszafogni a könnyeimet. Elmondtam neki, hogy emlékezzen rá, vannak helyek, ahova nem viselünk ilyet és anya most figyelmetlen volt.

Szívem szerint soha nem küldeném oda vissza, de imádja Klári nénit és a csoporttársait is. Szerintetek hibáztam?