A sárga földig lehordta az anyukát egy pesti óvónő, az ok ami miatt a megalázó jelenetet át kellett élnie hihetetlen

Megdöbbentő levelet kaptunk olvasónktól, ezt változtatás nélkül közöljük. A levél nem tükrözi szerkesztőségünk véleményét.

Sziasztok!

Látom, hogy többször kaptok ilyen olvasói levelet, én is megírnám a saját történetemet, egyúttal tanácsot is adhatnak a kommentelők, hogy valóban rossz anya vagyok?

A kislányom, hívjuk Petrának, igazi csajos csaj és én sem vetem meg a divatot és a sminktermékeket. Mivel a gyerekek mindent utánoznak, amit otthon látnak, így a kislányom elég hamar eltanulta tőlem a "készülődési" rutinomat és ő is részt szeretett volna venni ebben. Természetesen az egészsége az eslő, mégis úgy gondolom, hogy az önkifejezés nagyon fontos, így vettünk neki a játékboltban gyerekeknek való sminktermékeket és amikor anya készül, akkor ő is.

Elmagyaráztam neki, hogy nem mindenhova szabad kifesteni magunkat, például az óvoda sem ennek a helye, természetes volt, hogy oda nem küldöm a gyereket kimázolva.

Viszont... egyik nap hibáztam? Én nem is tudom. Előző este megint sminkelőset játszottunk és a kis, gyermek körömlakkal kifestettem a körmöcskéjét. Amit nem mostunk le, szinte átlátszó az egész, halvány babakék színe van.

Másnap bevittem az oviba, semmi különös nem történt, lement a nap, mentem érte a szokásos időben, azonban Klári néni (nevezzük így) ott állt a gyerekem mellett és szemmel láthatóan majdnem felrobbant. El nem tudtam képzelni mi a baj.

Több szülő is volt ott, amikor nekem esett, kicsit sem fogta vissza a hangját. Megkérdezte, hogy azt akarom-e, hogy a lányom is ilyen cicababa legyen-e mint én és hogy adok-e át neki normális értékeket az alapozó és a rúzs használatán kívül.

Nem vagyok egy harcias teremtés, így nem tudtam hirtelen megszólalni. Erre megfogta a kislányom kezét és magasan feltartva megmutatta. Ideküldi lakkozott körömmel? Mit gondol maga mi ez a hely? Itt ezt nem tűrjük.

Próbáltam segélykérően körülnézni, de a szülőktől is csak elítélő pillantásokat kaptam. Nagyon szégyelltem magam. Elnézést kértem Klára nénitől, mint egy rossz gyerek, majd megígértem, hogy körültekintőbb leszek.

Otthon sem kellene hagynia, hogy ilyenekkel játszon, ennyi idősen. Szégyen.

Ezekkel a szavakkal búcsúzott. Hazafele a kislányom kérdezte mi volt a baj, én pedig alig tudtam visszafogni a könnyeimet. Elmondtam neki, hogy emlékezzen rá, vannak helyek, ahova nem viselünk ilyet és anya most figyelmetlen volt.

Szívem szerint soha nem küldeném oda vissza, de imádja Klári nénit és a csoporttársait is. Szerintetek hibáztam?