Életveszély a Nyugati pályaudvarnál: sörösdobozokat hajigál egy magából kikelt nő az aluljáróban

A levelet változtatások nélkül közöljük és nem tükrözi szerkesztőségünk véleményét:

Egészen elképesztően felb*sztam magamat. Már elnézést a szóhasználatért, de egyszerűen kibírhatatlan lassan a légkör ami uralkodik a fővárosban. Éppen állásinterjúra mentem, így eleve is feszélyezett idegállapotban voltam, de arra ami a Nyugati Pályaudvarnál fogadott álmomban sem voltam felkészülve.

Általában zenét hallgatva közlekedek a városban, most sem volt ez mésképp, de olyan éktelen rikácsolásra lettem figyelmes, ami még a drága fejhallgatómon keresztül is kizárhatatlan volt a fejemből. Körül akartam nézni, hogy honnan jön a zaj, azonban éppen ekkora egy sörösdoboz csapódott be éppen előttem a földbe, a maradék tartalma pedig ezzel egy időben rá is került a ruhámra.

Ekkor a meglepetés mellett már az ijedtség és düh is bekerült érzelmeim eszköztárába és megpróbáltam megkeresni a sört eldobó embert, ami viszonylag hamar sikerült is. Egy zombi kinézetű nő szerű élőlény randalírozott: magából kikelve üvöltött és minden létező emberre, de még a meg nem születettekre is átkot szórt.

Teljesen groteszk, szürreális és ijesztő élmény volt és többed magammal együtt azon tanakodtunk, hogy mit kellene csinálni?

Már csak annak okán is, hogy a muníciója nem fogyott ki, több sörösdoboz is a keze ügyében hevert amiket két üvöltés között felvett és a tömegbe dobta.

Ti rohadt mocskos férgek, nesze nektek kiáltással hajigálta a dobozokat, annak maradék tartalma pedig teljes egészében a járókelőkre borult.

Többet visszaszóltak a nőnek, azonban akkor elindult az emberek felé és szemmel láthatóan kész lett volna a tettlegességig fajulni.

Én végül ott hagytam és elkönyveltem, hogy szerencsétlen áldozata voltam egy őrült ámokfutásának. Az interjúra végül késés nélkül beértem, azonban annyira feldúlt az eset, hogy nem tudtam teljes egészében odakoncentrálni, ennek tudom be azt is, hogy a munká t végül nem én kaptam meg.