Hazáig követte a Nagykörúton egy perverz taxisofőr miközben mocskos ajánlatokkal bombázta, alig tudott elmenekülni a pórul járt lány

A levelet változtatás nélkül közöljük és nem tükrözi szerkesztőségünk véleményét:

Még most is remegek ha eszembe jut a múltkori este. Néhány barátommal beültünk egy körúti kocsmába és eléggé elszaladt az idő. Hajnali 3-kor bontottunk asztalt és ki-ki elindult a neki kellő éjszakai busz megállójába. Én gyalogosan vettem az irányt a Nyugati felé és hallgattam a zenét. Azonban egyre erősebben beszűrödött valami háttérzaj és mikor körülnéztem, láttam, hogy egy taxis lelassított és nekem kiabál. 

Kivettem a fülemből a fülhallgatót és megdicsérte a ruhámat, majd kérdezte, hogy elvigyen-e.

Megköszöntem a bókot és az ajánlatot is és további szép estét kívántam, visszatettem a füllhallgatót és sétáltam tovább.

Bicskanyitogató kioktatást kapott a városligeti játszótéren, köpni-nyelni nem tudott a letámadott édesanya

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Azonban a szemem sarkából láttam, hogy még mindig lassan gurul mellettem és a hangok alapján a nekem való kiabálást sem hagyta abba. Kikapcsoltam a zenét, hogy halljam mit mond, de nem néztem felé.

Olyanokat mondott, hogy ingyen is elvinne, meg biztos meg tudnánk oldani a fizetést és hogy egy ilyen szép lánynak nem szabadna egyedül mászkálnia, mert a végén még baja esik. Cicának hívott és mondta, hogy ne kéressem magam, ismeri a fajtámat.

Tudtam, hogy nagyjából egy 5 percen belül hazaérek, úgy voltam vele, hogy azt már így is kibírom.

Atomparán szétcuccozott férfi randalírozott az Oktogonon, életveszélyben éreztem magamat több másik emberrel együtt

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Sietősebbre vettem a lépteimet, visszakapcsoltam a zenét és úgy voltam vele, hogy nem foglalkozok az egésszel, de azért nem kis gyomoridegem volt. Arra gondoltam, hogy bemegyek egy boltba, de féltem, hogy akkor esetleg félreáll és kiszáll, úgy pedig már végképp nem akartam konfrontálódni.

Írtam a barátaimnak akikkel találkoztam, hogy mi a helyzet, arra is gondoltam, hogy megfordulok és a másik irányba szaladok, hátha még valamelyiküket elkapom egy buszmegállóba.

Nem akartam elkezdeni futni, tartottam tőle, hogy ettől is agresszívabbá válhat.

Kínkeservesen, de eltelt az az 5 percnyi út, amikor odaértem a kapumhoz, előtte a kulcsomat már a kezembe szorongattam. Egy váratlan pillanatban lekanyarodtam a kapualjamba, benyomtam a kódot és beszaladtam. Egészen az emeletre ahol lakom, lakás, kétszer kulcsrazár.

Soha nem történt még velem ennyire ijesztő dolog, ezentúl mindig megkérem valamelyik ismerősömet, hogy kísérjen haza.