A Hősök terére beszélt meg találkozót egy Facebook-os adás-vétel miatt, mikor megérkezett a helyszínre már rendőrt akart hívni

Régóra foglalkozom ruhaeladással több platformon is, több előnye is van ennek a tevékenységnek: egyrészt rengeteget tanultam az emberekkel való kommunikációról, hozzájárul a fenntarthatósághoz, jó keresetkiegészítés és nem utolsó sorban még hobbinak is beillik. Egészen sokat foglalkoztam a képek elkészítésével, az adás vételre használt felület alakításával és egyre több jó értékelést gyűjtöttem be, pörgött a bolt. Persze néhány pofátlan taplóval összefutottam ez idő alatt, de az évek és a rutin segített abba, hogy ezeket már az első néhány mondat után kiszűrjem, majd megkínáljam őket egy tiltás gombbal is. De a történethez hozzátartozik, hogy rengeteg aranyos vevőm is volt már.

Ezért is volt különösen fura a most leírt eset, mert itt még csak nem is gyanakodtam. Egy férfi ruhacsomagot árultam a Facebook Marketplacen, nagyjából 10 darab pólóval benne, alkalmi vétel áron. Egy szimpatikus negyvenes férfi rám is írt, udvariasan, visszanézve talán az egyetlen furcsa dolog az volt, hogy kért felvett képeket a termékről, de mikor mondtam, hogy fizikai képtelenség, hogy ez rajtam úgy álljon mint egy pasin, akkor ezt a témát annyiban is hagytuk.

A Hősök terére beszéltünk meg találkozót, pontosítottuk, hogy hol fog várni, én pedig a termékekkel együtt el is indultam a célállomás felé. Az úton végig írogatott, jelezte hol jár és hogy nagyon várja a pólókat. Vannak ilyen lelkes vásárlók, nem kedvelem őket, de vannak, ilyen a stílusuk nekem ez már a zaklatás kategória.

Odaértem a megbeszélt helyre, meg is találtam a leendő vásárlómat, odaléptem, bemutatkoztam, ő is így tett, azonban nem akarta elengedni a kezem. Rossz érzés futott át az agyamon, de végül pár másodperc késlekedés után észrevette magát. Gyorsan le akartam bonyolítani a vásárlást, mivel ez a kellemetlen valami, amit az előző pár másodperc okozott nem akart elmúlni. A férfi rá se nézett a pólókra, hanem végig engem méregetett és azt mondta, hogy nagyon csinos vagyok. Sejtettem, hogy ebből pénzt nem fogok látni, ám ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna:

Adok 50 ezret, ha megmutatod mi van a te pólód alatt.

Mivel elég sokan voltak körülöttünk, így nem estem pánikba, hanem higgadtan jeleztem, hogy rendőrt fogok hívni.

Legyen 100 ezer, de ennél többet nem ér nekem a dolog. - mondta zavartalanul.

Elővettem a telefonom és mutattam, ahogy a segélyhívót tárcsázom majd felhangonon segítséget kértem, amire többen oda is fordultak. Erre zavarba jött és néhány gyors elnézéstkérés, meg félreértés volt motyogása után elsietett, mielőtt valóban rendőrt hívtam volna, esetleg valaki beleavatkozik a kellemetlen szituációba. Én is sarkonfordultam és levontam az ügyből a következtetést: férfi vásárlónak ezentúl csak postával küldök bármit is.