Balhé halottak napján: a budapesti temető közelében sokkolta a megemlékezőket néhány minősíthetetlenül viselkedő emberpéldány

A levelet változtatás nélkül közöljük és nem tükrözi szerkesztőségünk véleményét.

Sosem voltam hajlandó beszállni a Halloween vs. Mindenszentek vitába. A mostani pár nap sokaknak az elmúlásról, a gyászról, szép és kevésbé szép emlékek felidézéséről szólt. Voltak, akiknek pedig a buliról, a szórakozásról, a jelmezekről, beöltözésről, barátokról. Egyik sem rossz vagy jó, azonban azt fontosnak tartanám, hogy a kettőt egymástól elválasztva, mindkét oldalt tiszteletben tartva éljük meg. Aki éppen a temetőbe tart, nem biztos, hogy kifejezetten bulihangulatban van, sőt, lehet kellemetlen is számára, ha valaki ezt erőszakosan rá akarja tukmálni. Ez történt most az egyik külvárosi kerületben is, ahol egy temetőtől nem túl messzi helyen egy fiatalokból álló banda okozott nehéz perceket sok arrajáró embernek.

A Kálvin téri aluljáróban szólított le három fiú, döbbenetes dolog miatt állítottak meg és ilyet még filmekben sem láttam

Olvass tovább...

Vélhetően elég korán elkezdték az alapozást az esti bulira, mivel többen már beöltözve iszogattak, a zenét sem fülhallgatón hallgatva. Eleve is botrányosnak tartom a köztéri részegedkedést, azonban nem ez volt a legnagyobb probléma. A pár suhanc egy idő után egy házfal mellett elbújva ugrott ki minden arrajáró elé és hangos kiabálással ijesztett rá több emberre is. Különösen aggályosnak tartom ezt, hiszen mi történik ha egy idős ember annyira megijed, hogy esetleg valamilyen egészségügyi problémája lesz? És erre minden esély meg is volt, ugyanis válogatás nélkül rémisztgettek mindenkit: gyermekeket, öregeket, kivétel nélkül.

Többen elsírták magukat, volt aki hangosan felsikoltott, ekkor a banda összepacsizott és röhögve várták az újabb áldozatukat.

Kérdem én: miért kell, hogy a halottak napja erről szóljon? Miért nem lehet, hogy mindenki meghagyja a másiknak a neki megfelelő módszert az érzései feldolgozására? Vérlázítónak tartom ezt a magatartást, de sajnos egyedül nem mertem odamenni hozzájuk rendet tenni, olyan pedig nem került az útjukba, aki esetleg lekevert volna nekik egy nyaklevest.

Amikor végeztem a dolgommal és kijöttem már nem láttam őket, de előre görcsberándult a gyomrom, hogyha esetleg felszálltak egy buszra, ott mit művelhetnek, de az is megfordult a fejembe, hogy vajon Budapest melyik pontjára tartanak. Remélem, hogy senkinek nem lett az ijedtségen kívül komolyabb baja.