Jelmezt szeretett volna vásárolni a kislányának, az eladó kegyetlen szavai örök életre elkísérik majd az anyukát

Rettenetesen szomorúan írom a soraimat. A beöltözős idpszak közeledtével mindig előkerül a két tábor egymásnak feszülése, ami nagyjából arra a mantrára alapszik, hogy Magyarországon Mindenszentek van és nem halloween, de ennél szerintem sokkal nagyobb problémák is vannak a társadalmunkban. Elmentem a kislányommal jelmezt vásárolni, mivel az ő iskolájuk is tart beöltözős bulit. Természetesen kész tervekkel érkeztünk a boltba és kis csemetém boldogan sorolta mik jöhetnek szóba: cica, lovacska, szellem nem, szőlőcske, szellem semmiképpen, de csontváz sem, eper, vizíló, de egy nagyon fontos, hogy szellem nem. Nyilván, azt meg tudtam volna oldani egy lepedővel, a kislányom meg nem híve a munka kispórolásának.

Rémálomba fordult át a hajdúszoboszlói kiruccanásunk a hosszú hétvégén, teljesen kicsinálta az idegrendszerünket a kötekedő szállásadó

Olvass tovább...

Kisebb korában volt egy balesete és megégett a kezecskéje, azonban neki természetes volt ez az állapot és szerencsére az iskolában sem kapott emiatt bántó kérdéseket. Ha rá is kérdezett egy gyerek a történet elmesélése után nyugtázta azt és többet nem került szóba. A boltba viszonylag későn értünk oda, zárásig alig fél óra volt már és szabadkozva léptem be a boltba, úgy gondoltam fél óra alatt sikerül dönteni. Mindig fontosnak tartottam, hogy a kislányomnak legyen saját véleménye, már egészen kiskorától hagyjuk, hogy meghozza a döntéseit és sajnos nem fértünk bele a fér órába.

Kicsit megsürgettem, mondván, hogy az eladók mennének haza és udvariatlanság amit csinálunk, ő azonban kérlelt, hogy még öt percet adjak neki, már csak három jelmez között vacilál.

Ekkor sétálni indultam a sorok között, arra gondoltam, hogyha nem állok ott mellette talán gyorsabban dönt és hallottam, ahogy a két eladó beszélget. Fiatal jóképű srác volt, 18 körüli és a kollégája sem volt nála sokkal idősebb, huszonpáréves fiatal srác, szintén. Épp oda akartam lépni még egyszer elnézést kérni, mikor az alábbi beszélgetés ütötte meg a fülemet:

Mintha leforráztak volna. Azt sem tudtam mit mondjak. Ekkor megjelent a kislányom kezében a választott darabbal és udvariasan odasétált az eladókhoz, elnézést kért a sietség miatt, majd várt, hogy menjek fizetni. Szívem szerint az arcukba kiabáltam volna és otthagyom a ruhát, de nem akartam jelenetet a kislányom előtt, nehogy esetleg neki is mondjanak valami bántót. Fizettem és távoztunk a boltból. Otthon sírtam egy sort és csak arra tudtam gondolni, hogy soha többet nem találkozik az én kis angyalom ilyen kegyetlen suhancokkal.