Hónapok óta szeretőt tartok, de nem bánom: ezt az egy dolgot rontotta el a férjem, ha nem teszi sosem lépek félre

Igazán izgalmas napra ébredtünk, ugyanis most nem a megcsalt féltől, hanem a félrelépés elkövetőjétől kaptunk üzenetet. Fogadjátok szeretettel Kamilla őszinte beszámolóját, aki hosszas tipródás után igent mondott egy laza kalandra, most pedig szeretne könnyíteni a lelkén és elmondani miért tette:

Annyiszor, annyi helyen olvastam már, hogy a félrelépés nem egy ember bűne, ketten kellenek hozzá, a házasság csapatmunka: teli a padlás közhelyekkel, ennek ellenére mégis mindig a megcsalt felet sajnálják, aki pedig félrelépett, azt megbélyegzi a társadalom. Pedig Isten lássa lelkem én komolyan gondoltam a házastársi esküt. Szeretem a férjemet, még most is, de egyszerűen nem bírtam már ki azt, ami otthon a négy fal között folyik. A férjemnek egyszerűen nincs igénye arra, hogy házaséletet éljünk és ez engem teljesen kikészít. Az elején sem volt éppen az a falhozvágós típus, de mostanra szinte teljesen elkoptak ezek az alkalmak és a múltkor sokadik unszolásomra végre kinyögte:

Igazából neki ez nem fontos és eddig is csak miattam csináltuk.

Hosszú évek elhanyagoltsága, szomorúsága, értetlenkedése hirtelen egy mondattal vált véresen valóságossá: a férjem nem kíván és ez nem is fog változni. Sőt: nem is akar rajta változtatni. Nem tudom, hogy ez valakinek elég indok-e, vagy van, aki azt gondolja, hogy ettől még hűséget fogadtunk, mindenesetre én tudtam, hogy nem tudok így tovább élni.

Valószínűleg az is visszaigazolást jelentett, hogy a naponta megrendelt ebéd és vacsoramenünket a régóta hozzánk járó Tibi bácsi helyett egy új, igazán sármos harmincas éveiben járó pasi kezdte el kihordani. Tulajdonképpen mire eldöntöttem, hogy esetleg megpróbálok vele flörtölni, addigra ő már régen a tettek mezejére lépett és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a két adag hummuszos csirke átadása közben belökött az ajtón és megcsókolt. Én pedig nem ellenkeztem és megmutattam az utat a hálóba, ahol még közelebb kerültünk egymáshoz. Hát így kezdődött.

Az izgalmas kaland olyan energiákkal és tettvággyal töltött fel, amihez foghatót nagyon régen tapasztaltam: Hetente ötször járt hozzánk és ez heti 5 kósza alkalmat jelentett, amikor elfelejthettem azt a rémálmot, amiben addig éltem. Az önbizalomhiányom, a kedvtelenségem és az összes negatív érzésem napról napra tűnt el. Sosem kérdezett semmit rólam, nem arról szólt ez, hogy ismerkedjünk. Némán beszéltünk: pillantásokkal, érintésekkel, csókokkal. Fel sem merült bennem, hogy többet akarna tőlem, ostobaság lett volna beleszeretni. Abban sem voltam biztos, hogy csak nekem jár ez a szolgáltatás az ebéd mellé, de ez sem érdekelt. Mindketten megkaptuk, amit akartunk.

Az vesse rám az első követ, aki ebben a szituációban másképp cselekedett volna. A férjemet minden nap rend, tisztaság, meleg étel és egy szerető társ várja itthon, aki nem csak az ebédtől lakik jól. Nem sejti és nem is fogja soha megtudni, illetve ne felejtsük el... ő lökött a másik férfi karjaiba. De a harag helyett mostanában inkább hálát érzek azért, mert megnyitotta előttem ezt az utat. Végre valahára újra nőnek érzem magam.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.