Hónapok óta nem ért hozzám a férjem, mikor megkérdeztem az okát és ő válaszolt egy óriási pofont adtam neki

Szinte érthetelten mi van mostanában a pasikkal, most éppen Zita (36) mesélte el házassági krízisének történetét, ahol a férj válasza a feleség kérdésére minden volt, csak előrelátható nem:

Mérhetetlen keserűséggel és fájdalommal írom ezt a levelet, mélyen megaláztak a nőiségemben és az elkövető ráadásul a férjem volt. Jó pár hónapja nem volt közöttünk intimitás és egyszerűen nem volt semmi tippem, hogy mi lehet a gond. Adok magamra, csinos vagyok, nőies, rendben tartom a háztartást, pénzt is keresek, semmi oka nem volt a férjemnek, hogy ennyire eltávolodjon. Próbáltam vele beszélni, szóvá tenni a dolgot, de mindig hárított. Ami a furcsa, hogy időt pedig szívesen töltött velem. Sok közös randevúnk volt, programunk, baráti vacsorákat tartottunk, mi is átmentünk ismerősökhöz társasozni, látogattuk egymás szüleit, azon kívül, hogy nőként nem közeledett semmi problémánk nem volt. Ez azonban egyre nagyobb csorbát ejtett az önbizalmamon és egyre ingatagabbnak éreztem a házasságomat. Minden nap, amikor nem bújtunk össze egy újabb csalódás volt és éreztem, hogy muszáj valamit lépnem.

Egyik nap aztán úgy keltem fel, hogy elég és ne tovább. Szépen felöltöztem és megvártam, amíg a férjem hazaér a munkából. Egész nap magamat bátorítottam és eldöntöttem, hogy ma nem rázhat le valamilyen mondvacsinált indokkal. Főztem egy finom vacsorát. Hazaért, beszélgettünk, bort töltöttem, remekül éreztük magunkat. A vacsora végén megpróbáltam hozzábújni, de ekkor jött a szokásos kifogás: most nincs kedve, más hangulatban van, fáradt, a munka megviseli, majd máskor. Ekkor vettem egy nagy levegőt és nagyon határozottan azt mondtam neki:

Vagy most elmondod, hogy miért nincs közöttünk házasélet lassan egy éve, vagy holnap az első dolgom lesz felhívni a válóperes ügyvédet és befejeztük egymással.

Elsőre nem akart válaszolni és láttam, hogy keresi a szavakat, de végül az ő arcára is megérkezett a határozottság. Mélyen a szemebe nézett, nagy levegőt vett, majd azt mondta:

Nézd. Szeretlek, te vagy a társam és veled akarok lenni. De majdnem 20 kilót szedtél fel és egyszerűen akármennyire próbálom, nem kívánlak. Veled szeretek a legjobban időt tölteni, de ha arra gondolok, hogy te meg én az ágyban... sajnos nem megy. Nem kérem, hogy változz meg, miattam semmiképp, de nekem így nem vagy vonzó.

Olyan volt, mintha egy tőrt döftek volna belém. Hallottam a szavait, értettem is őket, de mégsem akartam elhinni, hogy komolyan ezt érzi. A keserűség végigfolyt a torkomon és egyetlen hatalmas jól irányzott kézmozdulattal lekevertem neki egy hatalmasat. Tudtam, hogy ez nem helyes és ahogyan elmondta az aggályait, az sem kellett volna, hogy ennyire megbántson, de azt hittem, hogy a kinézet nem az elsődleges egy párkapcsolatban. Igen, valóban felszedtem egy keveset, igen, etéren nem tettem sokat magamért és igen, ő valóban egy nagyon fitt férfi, aki az étkezésre és a mozgásra is odafigyel. De emiatt nem kíván? Ez a legfontosabb neki? Teljesen összetörte a szívemet és tehetetlennek érzem magam. Hónapok kérdése míg lefogyok, addig ugyanilyen rideg lesz velem? És helyes lenne miatta lefogyni? Rengeteg kérdés kavarog bennem, válaszom azonban egyelőre egy sincs.

Nektek mi a véleményetek, kinek volt igaza?

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.