Az apám kiteregette rólam a szennyest a saját esküvőmön: a férjem rövid tanakodás után azonnal elhagyott

Olvasónk levelét változtatás nélkül közöljük:

Sziasztok kedves Promotions.hu olvasók! Engedjétek meg, hogy megosszam veletek életem legszörnyűbb élményét, ami pont akkor történt meg velem, ami életem legboldogabb napjának kellett volna hogy legyen: az esküvőmön.

Jelenleg 32 éves vagyok, az eset 5 éve történt velem, de csak még csak mostanában jutottam el a feldolgozásnak arra a szintjére, hogy már nem ekörül az élmény körül forognak a gondolataim. Egy vidéki nagyobb városból származom, egyedüli gyerek vagyok, helyi viszonyok között kifejezetten jónak mondható körülmények között nőttem fel: szüleimnek saját autója volt, nagynak mondható ház, játékok, iskola, mindent megkaptam - egészen 15 éves koromig. 

Édesapámnak jól menő mezőgazdasági kisvállalkozása volt, ami amikor 15 éves lettem, nem túl hosszú idő alatt tönkrement, és hirtelen sokkal kevesebb pénzből kellett kijönnie a családunknak - a szituációt hamar felismertem, és 16 éves koromtól ahogy tudtam elkezdtem kisebb-nagyobb munkákat vállalni. Ennyi idősen nem volt túl sok munkalehetőség egy hozzám hasonló fiatalnak, így túl sok pénzt nem tudtam keresni, a semminél azért valamivel többet. Az érettségi évében tudtam, hogy nagyon szeretnék továbbtanulni, történelem szakra jelentkeztem egy fővárosi egyetemre - ám a helyzetem, hogy albérletet tudjak kivenni, egyre reménytelenebbnek tűnt.

Sosem voltam az a kifejezetten rosszul viselkedő lány, jól is tanultam, de a szüleimnek a pénzügyi nehézségek miatt nem jutott elég idejük arra, hogy velem is elégséges mértékben foglalkozzanak, így én megismertem a város "bulizós" oldalát is - nem merültem el benne teljesen, mert fontosnak tartottam az iskolát, de voltak ismerőseim ebből a közegből. Volt egy lány, akivel különösen jónak mondható ismertségbe kerültünk - ő is tudott nehéz anyagi helyzetemről, és a továbbtanulási szándékomról is.

Az érettségi évében azt mondta, el kell mondjon egy dolgot: nyárra egy ismerőse segítségével elmegy Nyugat-Európába, "azt" dolgozni - és egy összeget is mondott mellé, amennyit keresni fog. Alig akartam hinni a fülemnek - ez a pénz minden dolgomat megoldaná, így egy kis hezitálás után az ifjonti hév által hajtva megkérdeztem, hogy nem mehetnék-e én is.

A nyaramat nem szeretném különösebben részletezni - a dologban a megnyugtató rész, hogy egyáltalán nem volt semmilyen problémánk, erőszakos esetünk, és pénzügyi problémánk se. A nyár végén (addigi magamhoz képest legalábbis mindenképp) gazdag emberként jöttem haza - gond nélkül el tudtam kezdeni az iskolát, Budapesten már találtam rendes munkát.

A szüleimnek természetesen nem árultam el, mit dolgoztam, azt mondtam egy kávézóban voltam - de egy óvatlan pillanatban, a kocsmában, a barátnőm (aki szintén nem dolgozta már ezt utána) édesapja és az enyém összekeveredtek, és elárulta, mi történt. A családban persze nagy botrány volt belőle, kijött sok elfojtott sérelem - de idővel tompultak az indulatok, a szüleim túlléptek rajta, jól tanultam, már az egyetemi évek alatt találtam állást, és egy nagyon rendes fiút is megismertem, aki több év együtt járás után el is jegyzett.

Így érkeztünk el az esküvőnk napjához, ami csodálatos este volt - egészen a vacsora, mint kiderült, végéig. Édesapám ugyanis egy kicsit túl jó hangulatba került, és elárulta a vőlegényemnek az én egykori egynyári munkámat - amit mondanom sem kell, eddig gondosan magamban őriztem. 

A volt vőlegényem iszonyúan kiakadt, én pedig csak zokogtam és zokogtam - a párom felbontotta az eljegyzést. Édesapámmal azóta sem beszéltem - anyámmal van kapcsolatom, bár elég nehézkes. Igazságtalannak érzem, ami velem történt, és nem vagyok benne biztos, hogy valaha is teljesen túlteszem magam rajta, mostanában kezdem úgy érezni, hogy nyitott lennék az ismerkedésre - de azt is eldöntöttem, hogy a jövőben nyílt lapokkal fogok játszani, nem akarok a nehéz súlyon azzal is nehezíteni, hogy titokként cipelem.