Exkluzív iparágban világhírű Magyarország: ez a vármegyeszékhely szolgálja ki az egész világot, sosem találod ki mit gyártanak

Portálunk mindig igyekszik érdekes témákat találni olvasóink számára: a kiemelkedő teljesítményű magyarokkal különösen szeretünk foglalkozni. Nemzetünk fiai-lányai szerencsére bőven szolgáltatnak témát: bár nem vagyunk nagy lélekszámú nemzet, sokan járultak hozzá találmányaikkal a világ fejlődéséhez.

Sportolóink és tudósaink (idén például két Nobel-díj volt a magyar termés: Karikó Katalin és Krausz Ferenc) teljesítménye viszonylag közismert. Az ipar területén már mi is írtunk Richter Gedeon tragikus életéről, aki egész Európa egyik legnagyobb gyógyszergyárának alapította meg. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy van egy iparág, amiben bizony Magyarország világhírű, többszáz éves tradícióra épül a mesterség hazánkban: ez pedig nem más, mint a kesztyűgyártás.

Hazánkban a kesztyűgyártás fellegvára a Hamvas Béla által mediterrán geniusz hatása alatt álló városnak nevezett Baranya vármegyei székhely, Pécs. 

A pécsiek nem ma kezdték a mesterséggel való foglalkozást: a városban a kesztyűgyártás története még a török hódoltság idejére nyúlik vissza, ugyanis a város tímármesterei híresek voltak a kiváló minőségű bőreikről. Az elsőrangú alapanyag miatt történt 1762-ben, hogy Ranolder Péter kesztyűsmester a városban telepedett le. 

Ezekre az alapokra építkezve, mintegy száz évvel korábban lépett a színre a város szülötte, Hamerli János tímármester. Hamerli a mesterséget az egész Osztrák-Magyar Monarchiát beutazva tanulta ki (Temesvár, Arad, Pest, Bécs, Graz, Salzburg voltak a tanulóvárosok), majd mindössze 21 évesen, 1861-ben megalapította Magyarország első kesztyűgyárát, miután az uralkodó azt engedélyezte számára.

Hamerli János vezetésével a kesztyűgyár folyamatosan fejlődött, élen járt az innovációkban, de saját hagyományait sosem tévesztette szem elől. Fiatalon, mindössze 55 évesen hunyt el, szívinfarktus következtében, de gyermekei továbbvitték a gyárat. 

A kommunizmus mindent megtett a hagyományok tönkretételéért: a szocializmus évei alatt a gyárat államosították, beleolvasztották a két másik helyi kesztyűgyártó vállalkozást is, egy munkást tettek meg igazgatónak a "kizsákmányoló, tőkés" családi tulajdonosok helyett, és indulhatott a műbőr munkáskesztyűk gyártása.

A gyár gazdasági értelemben a kommunizmus évei alatt is sikeres maradt: csúcsán eges becslések szerint évi 3 millió pár kesztyűt is gyártottak, amelyeknek jelentős része szovjet exportra készült. A rendszerváltás után a gyár már nem tudta visszanyerni régi fényét, különböző részei csődeljárás keretében megszűntek.

Mindezek ellenére a városban napjainkig folyik a kesztyűgyártás: a városban 300 évnyi tudás van az iparágról felhalmozva, és kis manufaktúrák találhatók mindenfelé a városban, akik elegánsabbnál elegánsabb bőrkesztyűkkel igyekeznek kiszolgálni a vevői igényeket, és a tradicionális disznó- és báránybőrből készült darabok mellett akár egészen egzotikus piton-bőrből készült kesztyűt is vásárolhatunk, ha bírja a pénztárcánk, ugyanis ezek a holmik nem a legolcsóbb ruhadarabok közé tartoznak, azonban az biztos, hogy ha 1 párral beszerzünk, akkor ha nem akarunk, valószínűleg az életben többet nem kell kesztyűt vásárolnunk.

Érdekesség, hogy például a Gentleman's Gazette nevű amerikai stílustanácsadó vállalkozás is Pécsett gyártatja a saját márkás kesztyűit. Hogy mi a különbség egy tízezer és egy százezer forintos kesztyű között, az az alábbi videóból kiderül: