A magyarok nem is tudják, hogy melyik volt hazánk első himnusza

A 19. század második felére alább hagyott az osztrák-ellenesség hazánkban, és több évtizeden keresztül nyugvóálláspontra jutottak a magyar politikusok a duális államrendszerben. Aztán a korának második legnagyobb európai országa már nem sokáig bírhatta azt, hogy nemzetek és szövetségek feszítik szét belülről. 1914-ben a végső kegyelemdöfést pedig a trónörökös, Ferenc Ferdinánd adta. Lényegében szó szerint is. Az I. világháború után végleg széthullott az Osztrák-Magyar Monarchia, és a közös sárga-feketék jelképek, félhivatalos zászlóknak leáldozott. 

A kialakult, megcsonkított Magyarország ugyan hosszú-hosszú évszázadok után végre hivatalosan elnyerte teljes függetlenségét, azonban hatalmas csorba esett az önérzetén. A jócskán túlzó kétharmados területveszteségnél sokkal fájóbb adat, hogy a magyar anyanyelvűek majdnem egyharmada szorult az új államhatárunkon kívülre. Ugyan a visszacsatolásukra nyílott lehetőség a második világégés során, mára mindez már a múlté. Azonban egészen mostanáig érvényes a tétel, hogy nem csak a mi, a hazában élők, hanem a világon szétszóródott összes magyar karján és hátán megborzong a szőr, és előjön a libabőr a még mindig viszonylag fiatal himnuszunk hallatán. 

Ugyanis Európában olyan régesen régi nemzeti indulók vannak például, mint a holland Het Wilhelmus, amely 1568-ban született. A Kölcsey Ferenc által éppen 200 éve írt Himnusz csak nagyon lassan kezdett gyökeret verni a magyarság öntudatra ébredésében. Megismeréséhez és megtapadásához pedig nagyban hozzájárult Erkel Ferenc azóta már itt-ott javítgatott, korszerűsített megzenésítése. Sőt, 1989-ben jogszabályi védelem alá került, illetve mára már része lett Magyarország alaptörvényének is. 

Azt azonban kevesen tudják, hogy tulajdonképpen volt már himnusza a Magyar Királyságnak is, mégpedig az Osztrák Császársággal közös Gott Erhalte, amely a mai német himnusz elődje volt. Természetesen mostanra a németségüket erősen tagadó osztrákok is új indulóra váltottak. Pedig a Joseph Haydn zeneszerző és a szövegíró Lorenz Leopold Haschka igencsak kitetek magukért: