Egy ideje gyanakszom az anyósomra és most belenéztem a szekrényébe: ultimátumot adtam a férjemnek, választania kell közöttünk

Az anyósom a legelviselhetetlenebb ember az egész világon. A kezdetekben még szimpatikus voltam neki, ám ekkor még nem sejtette, hogy a férjemmel egy nagyon konkrét társkereső oldalon ismerkedtünk meg. Mindketten tudatosan gyerekmentes életet szeretnénk, egyikünk sem tartja vonzónak a szülői létet, így azt gondoltam, hogy rengeteg felesleges kört megspórolhatok, ha eleve ez alapján ismerkedek. Hiszen nem akarom homokba dugni a fejem: ez rengeteget számít és sem fair emberek életéből éveket ellopni, esetleg hitegetni, de azt sem tartom előnyösnek, ha bárki ebben a másik kedvéért módosítja a véleményét. A kapcsolatunk tökéletesen alakult, de mielőtt hazavitt, mondta, hogy lesz egy kis probléma.

Elmondta, hogy eddig akárkit hazavitt az anyja azonnal gyerekekről kezdett kérdezgetni, unokáról, házasságról. És egy szívességet is kért: ő nem mondta el az anyjának a döntését, miszerint nem lesz apuka, megkért, hogy én se tegyem. Belementem és azt gondoltam nem lehet ez annyira szörnyű, elvégre a szüleit mindenki sokkal érzékenyebben látja.

Az anyósom úgy megalázott az esküvőmön, hogy máris a válást fontolgatom

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Tévedtem. Hú, de mekkorát tévedtem. A beszélgetés elviselhetetlen volt. Kedvesen édesanyját nem érdekelte a munkám, a diplomám, a vágyaim, a múltam, de még a fiával való kapcsolatom sem, egyetlen dolgot akart: megtudni, hogy mikor vállalunk gyereket, mert a fodrászszalonba ahová jár, már mindenkinek van unokája csak neki nincs és a kisboltos is gyakran megkérdezi, hogy mikor hozza már le a babát.

Alig tudtam megszólalni, mert csak darálta és darálta, hogy neki kiknek kell magyarázkodni az unoka hiánya miatt és nem érti miért került ilyen helyzetbe, végre megoldást kell találni a problémára. Én igyekeztem felvenni a fapofát, a páromra pillantgattam, aki azonban mintha testen kívül lett volna, csak üveges szemmel hallgatta és mikor szólni próbált volna, akkor is el lett hallgattatva, mondván a kishölggyel (velem) beszél, nekem talán több eszem van és én vagyok az utolsó reménye.

Az anyósom lop a hűtőmből, a férjem pedig teljesen ellenem fordult ebben a szörnyű helyzetben

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A beszélgetés után a párom elnézést kért, de nem haragudtam. Ő szólt. Mondtam, hogy semmi probléma és igyekeztem az anyjával leminimalizálni a kapcsolatot. Azonban az élet úgy hozta, hogy olyan jól alakultak a dolgaink, hogy összeházasodtunk és ő lett az anyósom. Az esküvőn is természetesen magára vonta a figyelmet, kellemetlen pohárköszöntőt mondott, sok embernek okozott kellemetlen perceket, volt akinek órákat, de ez megérne egy külön történetet.

A boldogító igen kimondása után egyre gyakrabban járt hozzánk és direkt a legváratlanabb időpontokba, hogy ne tudjuk elkerülni. Másról sem volt szó, csak a baba baba baba mikor, hogyan, miért nem most. Ezt is egyre nehezebben viseltem, de aztán feltűnt valami, amit először el sem akartam hinni:

Elkezdtek a lakásból eltűnni a fogamzásgátló eszközök. Tudtam, hogy mit és hol tartunk és azt is tudtam, hogy mennyi van még, de szőrén szálán eltűnt, minden. Itt még csak arra gondoltam, hogy annyira agyamra ment ez a gyerekkel szivatás téma, hogy esetleg elnéztem a dolgokat, szóval a bevásárlásnál vettem mindenből ami kellett, szépen elhelyeztem őket.

Az anyósom hagyná hogy éhen haljanak az unokái - Teljesen elhanyagolja rokonait a nemtörődöm anyós, egy fillérrel sem támogatja a szerényen élő családját

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Az anyósom ismét meglátogatott és miután elment úgy gondoltuk, hogy kicsit összebújunk, hogy kiadjuk a stresszt de mikor a gumit kerestem, nem volt sehol. Ez nem lehet igaz, gondoltam magamban, de hangosan is kimondtam és beavattam a férjemet, hogy mire gondolok. Ő megdöbbenve állt és próbálta volna mentegetni az anyját, de láttam, hogy nem tudná őszintén, tiszta szívvel állítani, hogy ártatlan.

Mondtam, hogy menjünk át hozzá, most. Volt egy elméletem, amellett, hogy elviselhetetlen, kifejezetten nehezen válik meg bármitől, így biztos voltam benne, hogy nem dobta ki amiket elvitt. Odaértünk, bekopogtunk, zavartan nyitott ajtót. A férjem mondta, hogy kicsit még beszélgetnénk, készítsen teát. Én pedig végigrohantam a lakáson, minden logikus helyre benéztem és csakhamar meg is találtam amit kerestem: a kisszekrénybe volt eldugva minden, ami tőlünk hiányzott. Kezemben a megtalált bizonyítékkal odaálltam eléjük és a férjemhez intéztem a szavaimat:

Az anyád lopott a házunkból. Most két lehetőséged van. Vagy beszélsz vele és elrendezed ezt az egész őrületet még ma, a másik lehetőség pedig a válás. És kisétáltam.

Ennek két napja és a férjem még nem keresett. Fogalmam sincs, hogyan dönt, de mindenre fel vagyok készülve. Ennél az őrületnél bármi jobb.