Villogni kezdett éjjel a konnektorból kihúzott lámpa, de az igazi iszony akkor kapott el mikor másnap megnéztem a telefonomat

Sohasem hittem különösebben abban, hogy a miénken kívül létezhet másvilág, azonban egy közelmúltbeli esemény mindent megváltoztatott. A barátommal már egy ideje együtt lakunk és nem olyan régen egy tévéműsornak köszönhetően új hobbit találtunk magunknak: régiségkereskedőkhöz járunk és garázsvásárokra, onnan szerzünk be kisebb nagyobb dolgokat, ezzel egyedivé téve a lakásunkat. Teljesen belebolondultunk ebbe, mindketten hajlamosak vagyunk arra, hogyha valami érdekel, akkor arról az összes fellelhető dolgot elolvassuk. Nem véletlenül egy könyvtárban találkoztunk. Az akkori hétvégére is ki volt tűzve egy hangulatos kis vásár, izgatottan vártuk és mikor odaértünk nem is telt el sok idő, hogy meglássunk valamit, ami azonnal szerelem lett mindkettőnknek: egy falilámpa.

Megvettünk, nézelődtünk, vettünk még néhány kisebb csetreszt éa hazafele vettük az irányt. A barátom elég ezermester, fel is szerelte a lámpát, tökéletes helyet találtunk neki az ágyunkkal szemben. Az első pár napban tökéletesen funkcionált, utána viszont elkezdte leverni a biztosítékot. Fájó szívvel, de leszereltük a lámpát, viszont otthagytuk a hálóban, hátha egy villanyszerelő tud majd rá valami okosat mondani. Valamiért ragaszkodtunk ahhoz a lámpához, nem akartuk csak úgy továbbajándékozni.

Egyik éjszaka félálomban valami villogást láttam a szemem sarkából. Odanéztem és a lámpa ritmikus ütemben fel- és lekapcsolt. Gondoltam a párom mókolt vele valamit, így odasétáltam, hogy kihúzzam a konnektorból, ám ekkor jött az első döbbenet: nem volt áram alatt a lámpa, ki volt húzva a konnektorból. Éppen egyedül voltam otthon, mert Zalán (a párom) konferencián volt vidéken. Gyorsan megfogtam a lámpát és kivittem a szobából, letettem a bejárati ajtó elé.

kisertet

Ezzel elintézettnek tekintettem a dolgot, hamar el is tudtam aludni. Régi holmi, ki tudja, hogyan működnek. Ha Zalán távol van, akkor gyakran küldünk egymásnak fotókat, hogy ezzel is enyhítsük a hiányt, így másnap reggel is ezzel szerettem volna indítani, mikor láttam, hogy tőle már megérkezett a napindító üzenet. Készítettem pár szelfit, majd a telefonom galériáját megnyitva mély iszonyat vett rajtam erőt. Ott volt 137 darab fénykép, melyen én szerepelek az ágyba, majd a lámpa felé sétálva, és ameddig a lámpa a kezemben volt, egészen addig amíg ki nem tettem a gangra. Azonnal kirohantam hogy megnézzem, azonban a lámpának már hűlt helye volt. Vonatra szálltam és azonnal lementem akonferencia helyszínére. Megkerestem Zalánt, akinek zaklatottan meséltem el mi történt és megmutattam a fotókat.

Valami megszállta a lámpát. Olvastunk erről emlékszel? - kérdezte.

Egy... kísértet? - kérdeztem bizonytalanul. Ő pedig bólintott.

Vagy valami annál is rosszabb.

Magyarázatot a történtekre azóta sem találtunk, viszont a régiségvadászatot teljesen abbahagytuk, érthető okokból. Új hobbink van helyette. Ki akarjuk deríteni, hogyan tudott egy 18. századi lámpa fényképeket készíteni a telefonomra. A paranormális aktivitásunk lett az új közös hobbink, azonban amikor egyszer szembejött a lámpánk Marketplacen, akkor nem mertünk ráírni az eladóra. Akármennyit is olvasunk ezekről a dolgokról, az még túl nagy falat nekünk.