Terror a Római-parton: hajléktalanok bántalmaztak egy idős nőt és a kutyáját, sokan már az utcára is félnek kimenni

Feleségemmel 20 óra után leugrottunk sétálni a Római-partra, mikor hangos kiáltozásra lettünk figyelmesek: két hajléktalan rángatott egy első ránézésre 70 év körüli hölgyet. Nem tudni, miből alakult ki a perpatvar, de már az elejétől elég rémisztő volt, ott meg egyenesen lefagytunk, mikor láttuk, hogy az egyik "férfi" ad egy taslit a néninek, a másik pedig belerúg a kölyökkutyájába.

Pár évvel ezelőtt még oroszlánként rontottam volna rá a két támadóra, most viszont, szégyen vagy sem, inkább elindultunk haza, s menet közben hívtam a rendőrséget.

A lelkem a bejelentés után sem nyugodott meg igazán, hiszen hitrendszeremmel teljesen szembemegy, hogy ilyen helyzetben hátat fordítsak, de ezen a ponton jegyzem meg, feleségem babát vár, és mivel nem tudhattam, milyen állapotban van és mire képes a két elkövető, illetve van-e bármi életünkre és testi épségünkre veszélyes a zsebükben, jobbnak láttam, ha a családom biztonságát tartom szem előtt. Az is megfordult a fejemben, hogy hazaküldöm a párom, én pedig beavatkozom, de akkor meg az ugrott be, hogy velem is történhet bármi, ami miatt vagy nem lát többé a feleségem, a gyermekem pedig sosem ismer meg, vagy meg is sérülhetek úgy, hogy annak nyomait esetleg egy életen át viselnem kell.

Sajnálom és kifejeztetten nehezményezem, hogy bár ismert tény a hajléktalanok III. kerületi megszaporodása, az illetékesek mindeddig nem tettek hatékony intézkedéseket.

1992 óra lakom Óbudán, a Pók utcai lakótelepen (Aquincum), ami mindig is egy kifejezetten zöld, élhető, tiszta és biztonságos (!) hely volt. Soha semmi atrocitás nem ért sem engem és a családom, sem a barátaimat, szomszédaimat.

Aztán szépen lassan elkezdtek kétes alakok beszivárogni az életterünkbe. Hogy ennek mi az oka, azt hosszan lehetne fejtegetni - például ha valahonnan kiebrudalják őket, elindula a zarándoklat és kikötnek valahol, ahol nyugiban lehetnek.

Hát jól meg is érkeztek a rómaira IS - amúgy egész Óbuda izomból érintett -, abban viszont, hogy itt is maradtak, nekünk, itteni lakosoknak is szerepünk van. Néha ételt, néha pénzt adtunk nekik, mert így diktálta az emberségünk, csakhogy ezek az emberek rútul visszaélnek a "vendégszeretettel", s m indezt úgy, hogy senki nem hívta őket!