Az RTL lecsúszott színésze hosszú posztban vallott magáról, mindenkit összezavart a titokzatos üzenetével

265 nap után először adott magáról életjelet a Mi kis falunk kedvelt színésze, Molnár Gusztáv. Sok ember nézte szívszorítva, ahogyan elment egészen a falig a függőségével kapcsolatban, sokan próbáltak neki segíteni ilyen-olyan módon, azonban a színész hajthatatlan volt és nem látta be állapota súlyosságát. Egyszer aztán már nem volt visszaút, muszáj volt a változás útjára lépnie, így az utóbbi időt egy függőségekkel is foglalkozó terápiás központban töltötte, ahonnan most először merészkedett ki hosszabb időre, ezek alapján az orvosai úgy gondolhatják, hogy ismét megpróbálkozhat egy nem konktrollált környezetben való életmódépítéssel.

„Guszti beteg ember” - Molnár Gusztáv felesége kitálalt, meghökkentő dolgokat mondott a színészről

Olvass tovább...

Kedves Barátaim!
Megelőzve a találgatásokat, és a haszontalan híreszteléseket, talán az a legegyszerűbb ha 265 nap után én magam adok hírt magamról.

Jól vagyok. Nem is lehetnék jobban, hiszen élek. Közel 9 hónapot töltöttem önmagammal. Hálás vagyok, hogy segítséget kaphattam, hogy ezidő alatt nem kellett a kinti dolgokkal foglalkoznom, hogy megérthettem a valóságom talán nem is az, mint aminek eddig hittem.
A saját világom Komló előtt pokollá változott, és nem igazán láttam már belőle kiutat. Vesztettem. Ezzel a fájdalommal, veszteséggel kellett szembe néznem, és persze önmagamnak azzal a részével, amiről ezidáig nem akartam tudomást venni.
Senki sem maradhat ugyanaz aki volt, ha egyszer megismeri önmagát.

Ajándékot kaptam azzal, hogy lehetőségem volt megtudni mi miért történt úgy az életemben, ahogy történt. Most pedig az a feladatom, hogy megtapasztaljam mi változott 9 hónap alatt.
Eddig két kézzel kapaszkodtam a segítőim kezébe, most pedig az egyiket elengedték.
Még kicsit bátortalanul, de rengeteg kíváncsisággal vágok bele egy nagy utazásaba. A legfontosabb, hogy nem egyedül.
Budapesten vagyok. Nem szöktem el sehonnan, és nem adtam fel semmit. A dolgomat csinálom. Nem tudom mi történt idekint ezalatt az idő alatt, de most nem is fontos. Az a fontos, hogy mi történt idebent. Időre van szükségem, és nem szeretnék feleslegesen beszélni. Most élvezem a csendet. A saját csendemet. Az őszinteség nem azt jelenti, hogy másokról mondjuk meg az igazat.
Minden úgy történt, ahogy történnie kellett, és mindenki úgy döntött, ahogy akkor abban a pillanatban helyesnek hitte.
Hálás vagyok, hogy képessé váltam elfogadni a segítséget, hogy rávezettek arra a felismerésre, hogy egész életemben azt kerestem, amivel keresek.

Egyszer majd elmesélem…

Az látszik, hogy Gusztán tele van reménnyel és tervekkel, mintha valóban sikerült volna közelebb kerülnie a lelki békéjéhez. Gusztáv örülhet, a kommentelők szinte csak pozitív üzenetekkel halmozták el, rengetegen szurkolnak neki és bátorítják.

A poszthoz mi sem fűzhetünk hozzá többet, mindenkinek szabad hibáznia és igen kevés dolog van a világon, ami nem helyrehozható. Az alkoholizmus az. Drukkolunk és remélhetőleg a következő poszt már arról fog szólni, hogy a sikerei tartósak és esetleg a filmvásznon is újra helyet kap majd.