promotions.hu
Sötét mód
Keresés
Menü megnyitás
A domináns uram még a karanténban is vágyott rám, én pedig maszkban teljesítettem a parancsait
Borítókép:  Profimedia/Illusztráció
Színes
Kategória fejléc
Megosztás
Másolás

Akkoriban a vírussal fenyegetőzött minden és mindenki, ott lapult a bokor mögött és arra várt, hogy megtámadjon. Bezárt minden és Isten tudja mikor nyit a boltokon és gyógyszertárakon kívül a többi helyiség. Beleértve a munkahelyemet is. Mi jöhet még? Ja, hogy elkapjam ezt a világot letaroló betegséget.

Lekocsikáztam a nővéremhez és családjához vidékre, mondván, hogy ott legalább nem kell félnem, hogy elkapok bármit is és még a szabadban is sokat lehetek. Irónikus, hogy 4 nap múlva azonnal hazaküldtek mivel a sógorom lázat produkált. Visszajöttem, 2 nap múlva fel is hívtak, hogy pozitív lett a tesztje. Akkor bontottam magamnak egy kis bort és megnyugodtam, hogy az előző nap elkezdődő hidegrázásnak és gyengeségnek megtudtam az okát és áldom az eszemet, hogy ahogy visszaértem a fővárosba, lemondtam minden társasági programomat.

Azonban a legnehezebb még hátra volt: az Urammal is közölnöm kellett, hogy egyhamar nem leszek szolgálatra készen.

Nem szerette, ha nagy ritkán miattam változott a menetrendünk. Elvárta ilyenkor, hogy oldjam meg, hogy jó legyen. Az egyik szabály az volt, hogy az általa megszabott időben megkövetel, ugyanis nem tud elszabadulni mindig, azonban rám és a szolgálataimra igényt tartott. A betegségem hírére enyhe passzivitást éreztem részéről, ami nagyon feldühített és kivételesen ennek hangot is adtam. A hisztériás rohamom célbatalált, másnap megérkezett egy hatalmas csomag finomsággal, amit nekem vásárolt.

Miután megbeszéltük mire van szükségem, ő is elmondta, neki mire van... Rám. Be szeretne jönni a lakásomba és nézni szeretne, miközben utasítást ad, hogy mit tegyek magammal. Ebbe belementem.

Gondosan leszőrtelenítettem magam, illatosan, tisztán, feltűzött hajjal felkészültem. Egy fekete csupa csipke melltartót vettem fel hozzá passzoló bugyival, neccharisnyát és fekete lakk magassarkút húztam lábaimra. Egy vékony szatén, fekete kisköntöst még magamra terítettem és persze dupla maszkot... Igyekeztem minden felületet kétszer lefertőtleníteni, hatalmas kereszthuzatot csináltam. Furcsamód szexi vegyszerszagú légkör terjengett az otthonomba, de valószínűleg csak a bennem tomboló izgalom tette azzá.

És akkor megérkezett. Persze maszkot viselt ő is. Letette a csomagot a konyhámba. Nem szóltunk semmit. A szánk helyett most csak a szemünk beszélt. Lassan végigsimított a testemen és egy mozdulattal lerántotta a köntöskémet. "Erre sincs szükség" - ezzel a mondattal a melltartóm is a földre került.

Viszont nem maradtam fedetlenül, magához szorított, ölelt, a könnyeim elindultak. Minden feszültség elszállt belőlem, csak erre az ölelésre volt szükségem. Cirógattam a myakát, a vállait és miután a kezeimet a kemény öléhez vezette, ott is gyengéden simogattam. Szerettem volna, ha legalább egy gyors numerát lezavartunk volna, de akkor még fogalmunk sem volt, mit kockáztatnánk ezzel. A popsimat markolta, és mivel fenekelést sem ítéltük kockázatosnak, így élt ezzel a lehetőséggel. A hajamnál fogva kihúzott a konyhába. Az ablak előtt megállítva parancsolt rám, hogy a tenyereimet a tarkómhoz emeljem így a meztelen felsőtestem védtelenül ki lett szolgáltatva neki. Oldalra pillantva láttam meg, hogy a mellettünk lévő irodaházban dolgozik pár irodista. Vajon ők is ugyanolyan meglepettséggel láttak engem? A szemébe kellett néznem és elviselnem a keze nyomait a melleimen amit az ütés hagyott. Pár könnycsepp követte az előzőeket, ám ezek már nem a meghatódottságtól örömétől, hanem a fájdalom gyönyörétől nedvesítették az arcom és a maszkjaimat. Ennyi jutott nekünk. Haza kellett mennie mert már valaki várta. Az akkori haragom elszállt, hiszen amit tudott, megtett.

De az igazán mély dühöm akkor múlt el, mikor végleg elküldtem, mert akármennyire vágytam is rá, ezt lelkileg már nem bíram tovább.

Hasonló tartalmak
Galéria - Van képünk hozzá
Színes
Tech & Tudomány
Helyi Hírek
Időjárás