A lányom párja meglepett egy karácsonyi ajándékkal, mikor megláttam még Hajdú-Bihar vármegyében is meghallották a sikolyomat

Olvasónk levelét változtatások nélkül közöljük.

Mindig hallani elcserélt ajándékokról, amikor a csalfa fél ilyen banális módon lebukik a párja előtt, de sosem gondoltam volna, hogy valami hasonlóban lesz részem. Mielőtt a lényegre térnék, gyorsan bemutatkozom. A nevemet természetesen nem szeretném felfedni, ezért most legyen elég a Zsuzsi, bár a lányom valószínűleg így is rám ismer, ha olvassa ezeket a sorokat. Középkorú, 40-es nő vagyok, rendezett családi háttérrel, már rég magam mögött hagytam fiatalkorom bohózatait. Pedig volt belőle bőven, nyakig merültem a dekadenciában.

De aztán megismertem a férjem, és az életem valahogy egyenesbe jött. Két gyerekünk van, egy gimnazista lányom és egy óvodás fiam. A lányom egy nagyon patináns intézménybe jár, és éltanuló, nagyon büszkék vagyunk rá. Igyekeztem erkölcsösen nevelni, de nem túl rövid pórázon tartva. Mostanában kezdett el járni az első barátjával egy pár évfolyammal feljebbi évfolyamból, aki nekünk is nagyon szimpatikus, gyakran átjön hozzánk ebédelni.

A karácsony rendben lezajlott az idén is, a teendők jelentős része rám hárul, én vagyok az igazi mindenes, de ebben talán nincs is semmi meglepő. Nagy öröm dolgozni mások öröméért, ráadásul a férjemtől egy gyönyörű ékszert kaptam, az ilyen dolgokkal mindig le lehet nyűgözni.

Harmadnap átjött a lányom barátja is, jóízűen elbeszélgettünk, szimpatikus fiú, örültem hogy a lányom egy ilyen értelmes és visszafogott sráccal randizgat, talán sikerül elkerülnie azokat a vad sztorikat, amikben nekem részem volt. Bennem annyira tomboltak a hormonok, hogy sok olyan dolgot is megléptem, amire ma már nem vagyok büszke. 

Már búcsút is intettünk egymástól, mikor ismét megjelent az ajtóban, a kezében egy ajándékcsomaggal, amit elfelejtett átadni. A szatyorban névre szóló ajándékok voltak, szépen becsomagolva, ezeket átnyújtotta nekem, majd nyomban eltűnt, mert már hivatalos volt egy újabb családi találkozóra. ahova a lányom is vele tartott. Milyen figyelmes, gondoltam magamban. Aztán nem foglalkoztam az ajándékkal, csak az este folyamán jutott eszembe, mikor már végeztem minden otthoni teendővel.

Leültem a fa mellé a kanapéra, és kibontottam a nekem szóló csomagot. Egy fényképalbum volt az, és amikor kinyitottam, egy óriási hímvessző fogadott. A látványtól hirtelen elkiáltottam magam és megszédültem, annyira nem tudtam mire vélni a dolgot. Elejtettem az albumot, de aztán felvettem, és tovább lapoztam, ezután következett csak a neheze.

Nem mintha gondolkodni tudtam volna, de addig a pontig még gondolhattam, hogy a lányom párja valami perverz, aki most nekem küldözget intim fotókat. Elég érdekes, hogy a 21. században valaki kinyomtatja ezeket, és nem a neten zaklat vele. De aztán felvettem a földről az előbb elejtett albumot, és továbblapozgatva a lányommal közös pornográf fotókkal volt tele az album, mindenféle pózban. Leszámítva a tényt, hogy a lányom volt rajtuk, szép képek voltak.Itt már sejtettem, hogy valami félreértésről van szó, és megnéztem mi volt a csomagoláson: a lányom neve.

Lehet tudat alatt kutakodni akartam, hogy mit ajándékoz ez a helyes, jó modorú fiatalember az én egy szem lányomnak, vagy tényleg csak elnéztem? Az ajándéktasakban csak három csomag volt, egyik sem volt nekem címezve. Biztos ami biztos, kibontottam a férjem sé a fiam ajándékát is, de az egyikben egy Blu-Ray lemez, a másikban egy matchbox volt, gondolom mindenki ki tudja találni, melyik kié.

A lányom ebben a pillanatban rémülten hívott, hogy az ő ajándéka nem került-e véletlenül hozzánk, mert az enyém náluk landolt. Azt hazudtam, hogy lehetséges, gyorsan megnézem. Mire hazaért, látszott a kétségbeesés az arcán, de én gondos anya módjára úgy csomagoltam ki az albumot, hogy könnyűszerrel vissza is tudtam csomagolni, mintha mi sem történt volna.

Ezen a ponton elkezdtem heccelni a lányomat, kíváncsiskodtam, hogy mit kapott, ő már úgyis tudja az én ajándékomat (egy F. Várkonyi Zsuzsa kötet volt az, korábban beszéltünk róla mennyire tetszett az édesanyjának ez a könyv, pont akkora mint az album). Nem haragszom a lányomra és a barátjára, hogy ilyen erotikus fotókat készítettek magukról, ugyanakkor elképesztően meglepett a dolog.

Nem gondoltam volna az én kis pedáns kislányomról, hogy jó értelemben véve ekkora cafka.

Jó dolog, hogy volt annyi eszük, hogy ne az interneten küldözgessenek egymásról intim fotókat, és az is jó dolog, hogy úgy tűnik rendben vannak a testükkel, és hogy felszabadult a szexuális életük. Ezek ma tök ritka dolgok.

Egy kicsit viszont még fiatalnak tartom őket ehhez a dologhoz, persze milyen alapon beszélek én, akinek már 15 évesen aktív szexuális élete volt, falta a pasikat, és a hivatása is valami olyasmi, amire bizony jó sok exhibicionizmusra van szükség. Valószínűleg be fogom avatni a lányomat, hogy tudok erről a dologról, láttam a fotókat, és hogy ez nagyon felelőtlen, bármennyire is szereti ezt a fiút, mert bármikor történhet valami baleset, mint ez a mostani, és akkor olyan emberek kezei közt landolhatnak ezek a képek, amiből nagy baj lehet.

De most még kicsit tartok tőle, hogy nagyon szégyellni fogja magát. Talán segít, ha elmesélem, hogy én az ő korában tettem ennél sokkal rosszabb dolgokat is, voltam orgián, feküdtem le tanárral, épp csak pénzért nem szexeltem. Csak hát, azok sosem derültek ki. Ezeket még át kell gondolnom. Az viszont biztos, hogy ha legközelebb meglátom a párját, előbb fog eszembe jutni a méretes farka, mint hogy milyen helyes kis végzős gimnazista.