Bugyivásárlás közben ajánlkozott fel az eladó egy nívós budapesti boltban, olyat súgott a fülembe amitől azóta is ketté áll a fülem

A feleségemmel már 15 éve vagyunk házasok, és őszintén meg kell mondanom, hogy néha már-már bűntudatom van azért, amekkora harmóniában éljük az életünket. Tulajdonképpen megvalósítottuk az "amerikai álmot", szép ház a hegyvidéken, anyagi függetlenség, jó munka, és jó ideje már a gyerekek is bearanyozzák a napunkat.

A kisebbik 5 éves, a nagyobbik már 6 is elmúlt. Nagyon sokáig próbálkoztunk, nem jött könnyen a dolog, sokszor már majdnem feladtuk, de végül a sors kegyes volt hozzánk ebben is. Ez alatt az idő alatt olyan erős kötelék szövődött köztem és a feleségem között, amiért sokan ölni is képesek lennének, annyira ritka. Ha valamire irigykedni lehet a történetből, akkor az a szövetség, ami köztünk van.

Összességében azt kell mondanom, hogy elégedett vagyok az életemmel, nem keresek kalandokat, és nem is teszek félreérthető jelzéseket.

A farkasok azonban nem alszanak. Már csak a munkámból kifolyólag is messziről süt rólam, hogy felső vezető vagyok, az üzleti tárgyalások miatt nem is tehetném meg azt, hogy egy átlagos órával, vagy egy átlagos autóval jelenek meg, ez csökkenti az üzlettársak bizalmát. Viszont vonzza a kíváncsiskodó szemeket, rengetegen próbálnak kikezdeni velem. Legutóbb épp hazafelé tartottam, mikor beugrottam a MOM parkba fehérneműt vásárolni a feleségemnek.

Most minden idejét és energiáját lefoglalja a gyereknevelés, de közben nagyon fontos maradt neki a nőiessége is. Én természetesen a két kezemet összeteszem ezért, mert én is csak annyira érzem magam férfinak, amennyire ő nőnek.

Régebben gyakran lepett meg engem szexi fehérneműkkel, amiknek aztán mindig izgalmas vége lett.

Hálás is voltam érte, most azonban fordult a kocka, már én vagyok az, aki csipkés bugyival meg melltartóval lepi meg őt. Egyszerűen több időm van, vagy legalábbis mobilisabb vagyok. Persze amikor csak lehet, igyekszem őt tehermentesíteni, de akkor is ő az, aki elsősorban viszi a háztartást és a gyereknevelést, sokkal elfoglaltabb, mint én, aki hivatalosan dolgozik. Pedig mindketten dolgozunk, csak amit én csinálok, azért pénzt is adnak.

Szóval épp a boltban nézelődök, amikor a fiatal eladó széles mosollyal odaszökken hozzám, hogy segíthetek-e valamiben? Udvariasan elutasítom, cuki kis lány, szerintem még a 20-at sem töltötte be. Lehet én hibáztam, mert azért megakadt rajta a szemem, de inkább csak azon, hogy milyen fiatal. Lehet ezt a pillanatot kapta el a lány, amiért úgy gondolta, érdemes tovább kérdezősködnie.

"A feleségének vagy a szeretőjének keresi a ruhát?"

Pardon? Elnézést, lehet félrehallottam. - válaszoltam döbbent megrökönyödéssel. A kiscsaj épp kikezdene velem? De csak nézett rám tovább a gyönyörű zöld mandulaszemeivel.

Miután akceptáltam, hogy a kérdés tényleg komoly volt, nem tudtam nem alaposabban szemügyre venni a hölgyet. Csinos volt, és ezt tudta is magáról. A ruha amit hordott, mélyen ki volt vágva, de mégsem volt közönséges. Ez a gyerek játszadozik velem, állapítottam meg gondolatban. Utána viszont közelebb hajolt hozzám, és a következőket súgta a fülembe, miközben a kezével lágyan végigsimította az kézfejemet:

"7-kor végzek, ha esetleg addigra kitalálja."

Roppant kellemes illata is volt, sikerült felébresztenie a vadászösztöneimet, ami nem csoda, mert szerintem minden csáberejét bedobta. Utána mintha mi sem történt volna, visszalibbent a pulthoz, én meg csak álltam ott dermedten. Az, hogy kikezdtek velem, nem a hiúságomat simogatta, hanem inkább az önbecslésemet rombolta. Volt már hasonló, de sosem érintett meg, biztos voltam magamban. Volt bennem egy kép saját magamról, és ez a fiatal kislány egy pillanat alatt repedéseket ütött ezen a makulátlan képen. Gyorsan kijöttem a boltból, és azóta sem tértem be. Az eset egyáltalán nem volt olyan vicces, mint mondjuk mikor Al Bundy tér be a fehérneműboltba vásárolni valamit - mivel vele ellentétben én szeretem a feleségem:

Este elmeséltem a feleségemnek, hogy kikezdtek velem, és én nem tudtam határozott választ adni, sőt, olyan gondolataim támadtak hirtelen, amiket legszívesebben letagadtam volna. Igaz végül nem történt semmi, de ez akkor is nagyon zavart. A feleségem leplezett örömmel fogadta a dolgot, lényegében kiröhögte az esetlenségemet, és jót kuncogott a sztorin. Rögtön ezután a hálóing is lecsusszant róla, és életünk egyik legszebb együttléte következett. Aznap érdekes módon a gyerekek is végigaludták az éjszakát.

Nem tudom pontosan, mi járt a fiatal lány fejében, de végső soron hálával tartozom neki. Néha gondolok rá, hogy esetleg megint visszatérek ebbe a boltba...